Kultúra

Goldie Hawn akár egy jó filmmel is visszatérhetett volna

Legutóbbi filmjét, az Örök lányokat 15 évvel ezelőtt forgatta, most pedig Amy Schumer oldalán tért vissza egy vígjátékban, az Ó, anyám!-ban. Goldie Hawn-t tényleg öröm nézni, mert természetes, és szerethető színésznő, csak éppen a filmmel vannak kisebb-nagyobb problémák.

Illetve csak akkor, ha nem paródiának szánták, a Trópusi vihar női változatának ugyanis tökéletesen elmenne. De valószínűleg Schumer nem pályázik az új Ben Stiller szerepére.

A történet szerint Emily Middleton (Amy Schumer) egy önző, Instagram-függő, céltalan New York-i nő, akinek se munkája, se pasija. Vagyis pasija volt, de a romantikus ecuadori nyaralásuk előtt szakított Emilyvel.

De nincs mese, el kell menni Dél-Amerikába, elvégre ki van fizetve. Végül az anyját, Linda Middletont (Goldie Hawn) rángatja el, aki száját húzva ugyan, de végül elfogadja a luxusutat. Minden konfliktus onnan indul, hogy amíg Emily felfedezné a környéket a bárban összeszedett félistennel, addig Linda maradna a szálloda biztonságos falai között. Aztán kimozdulnak, és láss csodát, Lindának igaza lett, elrabolják őket. Dióhéjban ennyi.

InterCom

Önmagában a sztorival semmi gond, készülhetett volna egy korrekt vígjáték is, vannak benne poénok, a közönség – engem is beleértve – sokszor felröhögött. Csak éppen van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy a jelenben játszódó, mindennapi témákat, szerelmet feldolgozó filmeknél szeretem előhúzni a nem életszerű kártyát. Ezzel rendszerint az őrületbe kergetem a környezetem, de akkor sem tudok elmenni amellett, hogy ki az, aki meglepődik, hogy ha bolti eladóként magának válogat ruhákat a vevő előtt, a szerelmi életéről mesél neki, és elfelejt szólni, hogy pár hétig nem jön, akkor kirúgják.

Legutóbb a Netflix új sorozatában, a Girlbossban láttam hasonlót, és ott is eszembe jutott, hogy talán lehetne más módja, hogy a történet egy nemtörődöm, életművész karaktert mutasson be, akit nem érdekel, mi lesz a munkájával, miből jön ki a következő havi lakbér.

Mindegy, kénytelen voltam felülemelkedni azon az elhanyagolható tényen, hogy a szegény, munkanélküli Emily lazán befizetett egy fullextrás, all inclusive ecuadori luxusszállóba.

És ha ez megtörtént, már tényleg tudtam nevetni Amy Schumeren, de közben azért rendre felmerült bennem, hogy miért készült el a film. A Vanity Fair teljesen jogosan tette fel a kérdést, hogy miért adtak az amúgy tehetséges Joan Cusacknek egy szerepet, ha meg se szólalhat, és Christopher Meloni cameója szintén érthetetlen. A Szellemirtók forgatókönyvén is dolgozó Katie Dippoldnak egyáltalán nem sikerült úgy összehoznia a filmet, hogy rendes történetre húzza fel a poénokat. Amy Schumer most nem vett részt a forgatókönyv írásában, csak producerként és színészként dolgozott az Ó, anyám!-ban, ezt pedig a Kész katasztrófa (a forgatókönyvet Schumer írta – a szerk.) után egészen biztató hírnek vehetjük.

InterCom

A komika, színésznő és író az elmúlt években lett igazán ismert. Egyrészt sokat tesz azért, hogy elfogadtassa, nem csak a modell alkatú nők lehetnek szépek, és kaphatnak főszerepet.

Másrészt kellően csípős, önironikus a humora, ki meri mondani, amit éppen gondol, azt is, hogy nem ő a világ legszebb nője, leröfizi magát, ha éppen az kell.

2015-ben például azzal vonult be a történelembe, hogy egy előre eltervezett, spontán esést produkált a Time a világ 100 legbefolyásosabb emberének rendezett eseményén. Kim Kardashian és Kanye West előtt esett hasra, és kúszott kicsit a földön. Általában szórakoztató dolgokat művel, kivéve a filmvásznon. Ez persze még változhat, de az eddig tapasztalatok alapján Schumer nem a jó vígjátékok garanciája. Ugyanolyan, önző, független, de közben lelki sérült nőket alakít, akiknek egyetlen erényük, hogy tudnak magukon nevetni, de ez édeskevés az Ó, anyám! másfél órájához. Sokszor túllő a célon, nem érzi, hol a határ a humor és az ízléstelenség között. Ráadásul nem világos, hogy mit akar a film üzenni.

Szeresd anyádat, és/vagy az a legjobb, ha ki se mozdulsz a nyaraláson a szállóból?!

A világ veszélyes, és nem érdemes kockáztatni kirándulásokkal a testi épségünket. Annyira ráerősít az egyszeri amerikai turista sztereotípiára, hogy nekem esik rosszul. Az a tuti, ha egzotikus országokban nem mozdulsz a medence mellől, és csak a bárból rendelsz koktélokat és kaját, abból nem lehet baj. De mindezek ellenére azt se tudom mondani, hogy nem érdemes megnézni a filmet, Goldie Hawn sokat dob az egészen, mindig is jól állt neki a vígjáték műfaja, és ha képesek vagyunk paródiaként kezelni az Ó, anyám!-at, talán meg se bánjuk a mozijegy árát.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.