Kultúra

Három évszázaddal ezelőtt török versek egész sora is született Buda elvesztéséről

A jórészt ismeretlen költők művei közül ma Tandori Dezső fordításában mutatjuk be a legerősebbet.

A másfél évszázados török uralmat nem igazán emlegetjük a magyar történelem legdicsőségesebb, illetve legnyugodtabb fejezetei közt, hiszen óriási területek váltak néptelenné, de a nagyobb városok – így például Buda és Pécs – hamar keletiesedni kezdtek: megépültek a fürdők, átalakultak a piacok és a gasztronómia (ekkor vált a magyar étrend részévé a töltött káposzta és paprika, a tarhonya, sőt, a kávé és a tea is), megváltozott az igazságszolgáltatási rendszer, a templomok pedig részben dzsámikká és mecsetekké váltak, bár a más vallásúak továbbra is szabadon gyakorolhatták a hitüket.

Oszmán bej dzsámi, Buda

1684-ben, száznegyvenhárom évnyi török uralom után XI. Ince pápa azonban létrehozta a Liga Sacrát (Szent Liga), mely a törökök Európából való kiűzését tűzte ki célul. 1684 nyarán Lotharingiai Károly három hónapig, sikertelenül ostromolta Budát, de a két évvel később indított Habsburg-ostrom már sikerrel járt, így 1686. szeptember 2-án eltűntek a török zászlók a budai várról. A következő évtizedben a harcok változó sikerek mellett tovább dúltak, de az 1699-ben kötött karlócai békék végül megpecsételték a török sorsát: a II. Musztafa és I. Lipót császár, illetve az oroszok, lengyelek és velenceiek törökökkel kötött szerződése nyomán az Oszmán Birodalom elvesztette a magyarországi területeket, Horvátországot, valamint a környező területek jókora hányadát.

Buda és Pest látképe a XVI. század végén, Georg Hoefnagel képe alapján

A Budán élő törökök azonban természetesen nem fogadták kitörő örömmel a változásokat, így többek közt egy csapatnyi költő is írószerszámot ragadott, hogy egy darab papíron sírja el a bánatát.

Ezek egyikét, egy ismeretlen alkotó művét ma Tandori Dezső fordításában ismerjük:

Fülemüle, csitulj, vége a nyárnak,
Fülemüle-jajszó, szívembe vájsz csak.
Rózsa-árulásnak napjai várnak.

 

Bevette a német kedves Budánkat.

 

Jó kutaknál már nem tisztálkodhatunk,
Dzsámikban ott már nem imádkozhatunk,
Virág helyén rom vár; mit álmodhatunk?

 

Bevette a német kedves Budánkat.

 

Budán piac, csarsi zsongott szüntelen,
Állt a Mehmed-dzsámi szép közép-helyben,
Formája a Kábát idézte egyben.

 

Bevette a német kedves Budánkat.

 

Vagyok én Budában szerdár leánya,
Vagyok apám-anyám szeme sugára,
Szívük óva nevelt hennás báránya.

 

Bevette a német kedves Budánkat.

 

Lőporraktár-tűzre zűrzavar támadt,
A szultáni dzsámik lángokban álltak,
Bennük fiúk, ifjak halálra váltak.

 

Bevette a német kedves Budánkat.

 

Buda mind között a végek főhelye,
Vérrel lucskos immár földje és köve,
Cserkesz álemdár a mártírok feje.

 

Bevette a német kedves Budánkat.

 

Három ágyú dörrent a kible felől,
Csütörtök volt — az ég napja füstbe dől;
Péntek lőn — s Budában hatalmunk ledől.

 

Bevette a német kedves Budánkat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik