Az ötvenes évek végétől több, mint egy évtizeden át nem csak a várható óriási pénznyeremény vette rá a magyarokat arra, hogy lottószelvényt vásároljanak, hanem a nagy értékű tárgynyeremények, autók, illetve megnyerhető lakások is. Ez természetesen azonnal többszörösére növelte a játékkedvet, hiszen az autókra és lakásokra is hosszú éveken át kellett várni – már a fővárosi lakásra várók listájára is öt, fővárosban töltött évet kellett igazolni, így nem vásárolhatott például azonnal budapesti lakást egy miskolci, vagy pécsi család –, még akkor is, ha az embernek már a zsebében lapultak a forintkötegek.
A kisorsolt otthonok eleinte a különböző budapesti bérházakban megvásárolt, és némiképp helyrepofozott lakások voltak, de a hatvanas évek hajnalán elkészültek az első, direkt ilyen lakásokat tömörítő, a második világháború, vagy az ’56-os forradalom által elpusztított épületek helyén emelt Lottóházak, melyekben még ma, fél évszázaddal később is szép számmal élnek egykori lottónyertesek.
Az ország különböző nagyvárosaiban épült huszonnégy lottóházban végül 505 öröklakás kapott helyet, de a sorsolásokon 224 üdülő, illetve családi ház, valamint 590 autó, nagy értékű könyvtár, zeneszekrény, és a baráti Kínába tett három hetes látogatás joga is gazdára talált.
Az Üllői út és a Ferenc körút találkozásánál, a gyönyörű Iparművészeti Múzeum tőszomszédságában épült (1957-1959), Csics Miklós által tervezett ötvenhárom lakásos Lottóházba a Magyar Filmhíradó egykori felvételein át nézhetünk be, mely az 1961-es – Gagarin érkezésének idejére időzített – átadása utáni pillanatokat örökítették meg:
