A Várnegyed Dunára néző oldalát, és az azt uraló Budavári Palotát, Halászbástyát, valamint a Mátyás-templom tornyát mindenki ismeri, a budai hegyek felé néző oldal azonban sokszor egyszerűen kiesik az emberek látómezejéből, pedig ez az oldal is tartogat erős meglepetéseket – így például a Kapisztrán tér egyik oldalán, a Mária Magdolna-torony árnyékában fekvő Haslinger-Scossa-házat, amely Buda visszafoglalása után egy évszázadon át kaszárnyaként, majd az 1930-as évekig bérházként szolgálta a várost.
1936-ban azonban a Magyar Nemzeti Bank nevében Scossa Géza bankár (a Bank igazgatóhelyettese) vásárolta meg az ingatlant, és az alatta lévő, 1884-ben felfedezett óriási barlangban trezortermek, valamint háborús óvóhelyek felépítését tűzték ki célul. 1939-1942 közt meg is született a báró Reichlin Meldegg Tibor, Kadics Ottokár és Jáky József tervei szerint megvalósult háromszintes bunker, ahol az ország aranytartalékát, illetve a Szent Koronát tervezték elhelyezni. Végül ezekre nem került sor, de a trezortermek mellett a bombázások alatt a Nemzeti Bank vezérkara, később pedig a 22. SS hadosztály (Mária Terézia) néhány egysége is itt húzta meg magát.
A háború után az ÁVH óvó szeme által kísérve az Erősáramú Ipari Központ foglalta el az évszázados épületet, és innen irányították egész Magyarország energiaellátást. Az épület egy évvel ezelőtt került újra a figyelem középpontjába: a 444 vonatkozó cikke szerint az MNB 795 millió forintért újra megvásárolta az épületet, és wellness-lehetőséggel és liftekkel bővített “geopolitikai és geostratégiai központot” kíván kialakítani az épületben, illetve az az alatt húzódó világháborús létesítményben.
Ha itt sétálunk ki a várfal nyugati oldalára, egy kellemes sétával néhány perc alatt elérünk a Dísz térre: közben jobbra nézve tökéletes rálátást kapunk az elmúlt évszázadban leginkább koszos, alaktalan masszává változott területekre, melynek képét egyértelműen a Déli pályaudvar, néhány magasabb toronyház, hotel, illetve az Alkotás út kapujának BIZTOSÍTÁS, illetve BIZTONSÁG feliratú, kopott, rég nem működő, óriási neonfeliratai uralják.
Ennyire azonban korántsem kell messzire néznünk ahhoz, hogy megtaláljuk a város legfurcsább nevű pontját, hiszen a Nőegylet utca, és a Tóth Árpád sétány találkozásánál, rögtön a Sziklakórház várfal aljából nyíló bejárata feletti kiszélesedő terecskében egy szokatlanul modernnek, de ugyanakkor hagyományosnak is látszó, első pillantásra teljesen érdektelen pavilonnal találkozhatunk.
Az út itt korántsem véletlenül, valamilyen modern ármány gyümölcseként válik rövid időre jóval szélesebbé, hiszen ez a török uralom derekán épült Savanyúleves tornya, mely egykor a sétány felől nyíló boltozott kazamatákat, azaz föld alatti, ágyúkkal megrakott helyiségeket rejtett.
Buda 1686-os visszafoglalása során ez a torony nem sérült meg számottevően, így nem bontották le. A XIX. század hajnaláig a védmű része maradt, aztán a sétányhoz kapcsoltak, a hatvanas években pedig a rejtőző kazamatákat is feltárták.
De miért épp Savanyúleves rondella? Mi köze egy savanyú levesnek egy védőrendszer tagjához?
A megoldást jó eséllyel sosem tudjuk meg, de az azonban vigasztalhat minket, hogy a fura név korántsem a magyarok fejéből pattant ki, hiszen a torony eredeti neve, az
A területen a századfordulón alakítottak ki egy nyolcszögletű kioszkot, ahol vasárnaponként mindig egy zenekar játszott, de természetesen eső esetén is védelmet nyújtott.Az elöregedett építményt a hatvanas években bontották el, hogy egy modern, magában bisztrót rejtő pavilon váltsa fel.
Ez sem dacolt azonban sokáig az elemekkel, így a nyolcvanas években felújítás helyett egyszerűen eltüntették.
A sétány 2005-ben kezdődött felújításának részeként 2011-re újjáépítették az első, favázas építmény közel pontos mását, mely az Úri utcai Café Miró kitelepülésének ad otthont.
