Pamkutyával és Dancsó Péterrel indult egy új magyar sorozat

A websorozat kényes formátum. Attól, hogy virálisan terjed (legalábbis elvileg), és alkalmanként a részek nem feltétlen hosszabbak 10-15 percnél, még ugyanolyan drága tud lenni, mint egy kisebb tévésorozat. Ezért csak tényleg erős ötletekhez érdemes választani ezt a formátumot. Csuzi Márton, a Cinemonkey instagram-videócsatorna gazdája körülbelül tavaly nyár elején vette a fejébe Hitka Balázzsal, hogy készítenek egy nyolc részes websorozatot korosztályuk párkapcsolati nehézségeiről, mindezt egy frissen kikosarazott lány szemszögén keresztül.

A Hány pasi kell egy villanykörte becsavarásához? története egyetlen egyszerű és átélhető ötletre épül: Andi pasit akar szerezni magának, hogy az exének vásárolt krakkói repjegy ne menjen kárba. Addig pedig nyolc hét van, a sorozat pont nyolc részes, minden epizóddal közelebb kerülünk a krakkói úthoz, ahol eldől, hogy Andi egyedül, vagy másodmagával fog-e elutazni a festői lengyel városba.

A visszaszámlálós dramaturgia jó tempót, feszültséget kölcsönöz a sorozatnak. Az első négy rész tempója kifejezetten jó, ez annak is köszönhető, hogy a főkonfliktus és néhány fontosabb szereplő megismerésén kívül csak gegek vannak gegekre vágva, az érdemi történet még nem igazán bontakozik ki. Olyan legalábbis nem, ami hosszú távon le tudná kötni a nézőt, bár a sorozat már első perceiben lerántja önmagáról a leplet: itt kérem szépen humor lesz, és semmit nem kell majd igazán komolyan venni. Ezt viszont az alkotók a sorozat második felében valamiért drámázásra akarják cserélni, ami csak azért nem működik igazán, mert  a közhelyekkel zsúfolt, felszínes élethelyzetek bemutatása és parodizálása se nem elég mély, se nem elég vicces,mert már ezerszer láttuk ezeket, és semmilyen újdonsággal nem tudnak szolgálni. A vine-okhoz (néhány másodperces, videós humoreszkek) hasonló képi és dramaturgiai poénok viszont helyenként jól működnek, mint a “pasidetektor” vagy a nagy akció előtti “csináljuk!” kiszólás a nézőkhöz, amolyan Batman és Robin stílusban.

A sorozat sorra fut bele viszont olyan logikai vagy egyszerűen csak irritálóan gagyi hibába, mint hogy egy körözött személyről valaki képeket rak fel a Facebookra, de semmilyen hatóságnak nem tűnik fel, vagy hogy a legjobb barátnők legjobb barátnői státuszát onnan ismerjük, hogy a szereplők elmondják a nézőknek egy közös emlék részletes felidézésével. A közhelyek, minthogy a melegek Cosmopolitant isznak egy randin, vagy hogy minden pasi csak AZT akarja, ja nem, arra mutatnak rá, hogy az alkotók mintha egyáltalán nem ismernék saját korosztályuk problémáinak összetettségét, ezért mindenből poént csinálnak.

A fontosabb színészi feladatokat ellátó szereplők játéka általában modoros és erőltetett, de magyarázat lehet erre az, hogy ők egyszerűen nem színészek. Ez alól egyedül talán az Andit játszó Török Sophie lehetne kivétel, aki középiskolásként színjátszókörözik és ezt az alkotók látszólag ki is akarták használni, a karakterének forgatókönyvi korlátoltsága miatt viszont valódi színészi képességeiről nem nagyon derül ki semmi . Ez főleg a sorozat dramaturgiai egyenetlenségéből fakad: Török nem képes egyenletesen játszani, karakterének íve csapongó. A többiek pedig újra és újra csak a gegek főszereplői tudnak lenni, karakterjegyeik olyan erős kontúrokkal vannak megrajzolva, hogy inkább karikatúraként hatnak, mint hús-vér embereknek.

Ezen az sem segít, hogy ismert vagy kevésbé ismert youtuberek bukkannak fel különböző szerepekben. Van itt az őrült excsaja elől menekülő randizó pasi Dancsó Péter, Pamkutyáék cukordílerként (cukor=drog, haha), vagy illegális, kínai szexrobotról szóló hírt beolvasó híradósként Viszkok Fruzsi. Kicsit úgy érezheti magát a kívülálló néző, mint amikor a negyvenedik Marvel filmben az a fő attrakció, hogy valaki egy másik filmből/sorozatból felbukkan egy rövid szerepre.

Ami biztos: ezt a websorozatot sokan fogják nézni. Mivel mindazok a Youtube-sztárok, akik szerepelnek benne, megosztják a saját közönségükkel, eldicsekednek vele, így biztosítva folyamatos jelenlétet a webkettőn és a Youtube neuro-hálózatában, így a 15 és 18 év közötti korosztályban lesz a legnépszerűbb. De az, hogy valami sok emberhez eljut, még egyáltalán nem biztos, hogy sikernek számít.

Rengeteg a képi poén és a szállóigének szánt egysoros, fájó, hogy ezek mellett az alkotók nem tudtak egy olyan forgatókönyvet összehozni (bár lelkesedésük megkérdőjelezhetetlen), ami csak egy kicsit is hasonlítana a mi világunkra. Nem kell komolyan venni, mondhatnánk. De mégis, hisz azok a youtuberek, akik egyébként korosztályuk tízezreihez szólnak egy-egy kamera előtt ücsörögve, öntudatlanul is olyan felelősséget vesznek a nyakukba, amit vállalniuk kell. Az, hogy a Hány pasi kell…? mellé ennyien beálltak, csak azt bizonyítja, hogy cselekedni akaró, tettre kész és ambiciózus fiatalokból nincs hiány a Youtube-on.

Ha csak kicsit komolyabban veszik magukat a készítők és valamit állítottak is volna azon kívül, hogy pasit szerezni úgy lehet a legkönnyebben, “ahogy a csajok szoktak”, azaz csettintéssel (és csettintésre tényleg megjelenik egy srác a semmiből), akkor sokkal bizakodóbb lehetne a néző. Hiába mutatja be a korosztály legfőbb problémáit, ha ezt a lehető legfelületesebben teszi. A Youtubesztár-függő nézők semmit nem fognak megtudni arról, hogy miként működik a valóság, a sorozat hiába igyekszik valós szituációkat bemutatni, mert a Hány pasi kell…? mindenből viccet csinál.

Az viszont kétségtelen, hogy elképesztő teljesítményt nyújtott Csuzi Márton és csapata, retteneteseket dobban az a közös nagy szív, amivel készült a sorozat, hiszek benne, hogy a következő produkció már egy jóval érettebb és átgondoltabb darab lesz, mert ha erre képesek voltak az alkotók, akkor az önvizsgálat után már kezdhetik is írni a következő sorozattervet. A potenciál megvan bennük.