Annál azért kevés nagyobb pillanatot tudok elképzelni színészileg, mint amint Viola Davis Meryl Streepet imitálja, amint a Cecil B. DeMille életműdíjat felkonferálja, humorral, csodálattal és olyan tisztelettel, hogy nem tudom, ennél hogy lehetne ezt jobban csinálni. Meg azt sem, hogy hol lehetne jobb helyen ez a díj. Fun fact: Streep a Golden Globe abszolút rekordere, harminc jelölése van, ebből a mostanival együtt kilencet díjra váltott, és idén még egy kategóriában jelölt, a Florence – A tökéletlen hanggal. Kaptunk róla szépséges összeállítást, nem pont ezt, de egyelőre megteszi. Ő is Trump-bashingelt egy finomat, a maga okos módján: felsorolt egy halom jelöltet, aki itt sem lehetne, mert nem Amerikában születtek.
Tiszteletlenség tiszteletlenséget szül, erőszak erőszakot.
És ez csak egyetlen gondolata a millióból, amit érdemes megemlíteni. Beszéde végére tört el a mécses, amikor néhai barátja, Carrie Fisher szavait idézte:
Fogd az összetört szíved, és csinálj belőle művészetet.
