One More Time, 1988
Azzal aligha mondok újat, hogy George nagyon értett az éneklés technikájához, ebben a dalban, ami a szólókarriere első albumán, a Faithen szerepel, rögtön ki is énekelte a lelkét a lemez könnyed popdalainak ellentételezéseként. A dalt nem játszották szénné a rádiók, túl lassú és nem elég romantikus a közízlésnek, de koncerteken visszatérő dal volt, épp azért, mert hatalmasat lehet benne énekelni.
So when you say that you need me / That you’ll never leave me
I know you’re wrong, you’re not that strong / Let me go
Cowboys and Angels, 1990
Az egyetlen nóta a teljes George Michael diszkográfiából, amelyik nem került be a top 40-be a britek kislemez-toplistáján, a UK Singles Charton, ami teljesen érthetetlen, még ha idegen is lehet a modern popon edzett fülnek a keringőritmus. Maratoni hosszúságú, hétperces nóta, azzal a puritán, avagy ha úgy tetszik bagatell fájdalommal a szövegben, amit az a nagyon mindennapi helyzet okoz, ha bebizonyosodik, hogy a Szentivánéji álom mindennapos, és mindenki mindig valaki olyanba szerelmes, aki azt viszonozni képtelen.
You can call it love but i don’t think it’s true / You should know by now / I’m not the boy for you
Soul Free, 1990
Szintén a második szólóalbumról, a Listen Without Prejudice-ról származik ez a dal, amit már tényleg csak a rajongók ismernek, szinte egyáltalán nem játszották sem annak idején a megjelenéskor, sem azóta. Nekem viszont annak idején 2003-ban, amikor rátekeredtem George Michael zenéire, ez lett a legelső kedvencem, nem is tudom, pontosan miért, a sodrásának nem lehet ellenállni. Na meg a pikírt beszólás miatt a se veled, se nélküled kapcsolatoknak.
Now seems to me / Some things have just got to be
The games we play / Break up, make-up day by day
Spinning The Wheel, 1996
Az Older című, harmadik stúdióalbumra már kicsit többet kellett várniuk azoknak, akik akkor, nem úgy mint én, tízévesnél idősebbek voltak, és már tudtak muzsikusokért rajongani, hat évvel az előző után jelent csak meg az új lemez. Ezen már tényleg hemzsegnek a világslágerek, Jesus To A Child, Fastlove, vagy a diszkósláger Star People, ami a tengerentúlon is egekbe lőtte George ismertségét, mi több, a dal Angliában „csak” második helyig jutott a toplistákon, míg az amerikaiak dance toplistájának az éléig jutott.
Nekem mégis egy valamelyest kevésbé ismert nóta a kedvencem nemcsak az albumról, de a teljes életműből. A Spinning The Wheel azért nem nevezhető ismeretlennek, elvégre a brit listákon csak a magasságos Wannabe tudta megelőzni a Spice Girlstől, ami azért komoly hype volt. Ez meg egy szomorkás dal, amit lehet ugyan sokféleképpen érteni, de egyik olvasat sem vidám – hogy is vehette volna fel a versenyt az öt vagány kiscsajjal. Pláne, hogy ez hivatalosan egy AIDS-kiáltvány, promiszkuis, saját és szerelme életével orosz rulettező férfiról a HIV-járvány tombolásának kellős közepén. Van belőle remix is, ha az jobban tetszik.
You’ve got a thing about danger baby / I guess the hungry just can’t see
One of these days / You’re gonna bring some home to me
Move On, 1996
Nem tudom lehagyni erről a listáról. Hősünk szerette a klasszikus jazzt, egy egész feldolgozásalbumot készített ennek jegyében, és ez a dal is tiszta időutazás. Füstös bárok, szipkás nők, és a legegyszerűbb életigenlő üzenet, – nem kell ennél több.
Roxanne, 1999
George Michael jazzklasszikusokat feldolgozó albumán, a Songs From The Last Centuryn kapott helyet ez a dal, pedig korszakilag nem épp a jazz aranykorából származik, alig húsz évvel korábban, 1978-ban írta Sting a The Police-nak. És azóta klasszikus is, van belőle tangóverzió is, ugye, de azért ha nem az eredeti, akkor még mindig inkább Georgie énekelje, köszönöm.
My Baby Just Cares For Me, 1999
Na, ez mér egy „igazi” jazzsztenderd, 1930-ban született az eredeti, és megsúgok egy titkot, mint az, akire nem bukik a dalban emlegetett kedves. Nina Simone bemutatkozó albumán rögtön feldolgozta, lényegesen finomabb verzióban, George aztán pimasz, out and proud queerséggel adta elő. Imádom.
Shoot The Dog, 2004
George Michael nem igazán politizált, legalábbis nem úgy, ahogy nálunk szoktak popsztárék, dalokban pedig szinte soha – ez a nóta az egyik kivétel. Zseniális George Bush-alázás az egész, a klip is, a szöveg is, ez az, Georgie, adj neki. Szegény, ha megéli, alighanem Trumpnak is komponált volna egy hasonlót.
Nine nine nine gettin’ jiggy / People did you see that fire in the City?
It’s like we’re fresh out of democratic, / Gotta get yourself a little something semi-automatic yeahh
Round Here, 2004
A Patience volt az utolsó stúdióalbum, amit George kiadott, sajnos messze túl rég, azóta csak feldolgozás- és koncertalbumok érkezte tőle, szerencsére azonban a Patience-ön még alaposan megkaptuk a magunkét, tele van jobbnál jobb dalokkal a lemez. Mint például ez a nosztalgia-maraton, ami hősünk gyerekkorának helyszíneit látogatja végig. Nem kell hozzá ismerni a helyeket, elég, ha egy picit szereted Londont, mert ez bizony az egyik legtutibb London-dal a popszakmából.
Please Send Me Someone, 2004
Hát ez… ezt csak imádni lehet. Most, hogy te már nem vagy, küldj valakit magad helyett, akit szerethetek – van ez az érzés, ugye? Hozzá semmi nagy ívű dráma, meg csillagok leéneklése az égről, csak ennyi, szabad szívkapacitásaim munkába állítanám, szólj, ha tudsz valakit, te ismersz a legjobban.
Freeek!, 2002
Oké, ez egy kivétel, mert sláger lett, ezzel is bizonyítva, hogy van még valamennyi remény az emberek ízlését illetően, mondjuk hogy is lehetne ellenállni egy ennyire agresszívan szexuális dalnak. Engedtessék meg egy személyes apróság: kollégiumi lakótársammal volt mondásunk, hogy Innen teccik érteni, ugye.
Through, 2004
Nem lehet mással zárni ezt a listát. Búcsúdal ez, pedig azért 2004 régen volt, de mintha előre megírta volna, mit üzen búcsúzóul. Kevés idegesítőbb dolog van, mint lefordítani a dalszövegeket, de a jobb megértésért most beleállok a dologba.
Elég már? Azt hiszem, vége, látod, minden megváltozott, és ez a sok gyűlölet csak erőt adott, hogy távozzak. Lehet, hogy a világ végéig üldöznek majd, de te itt vagy nekem. Lehet, hogy megfosztanak mindentől, amiért dolgoztam, de elmondtam, amit akartam. (…) Hát Isten, hé, Isten, te tudod, miért: végeztem. Azt hiszem, végeztem.
