Egyedül Hollandiában hetente háromszáz, ellopott telefonokról bejelentés érkezik a rendőrkapitányságokra, a tényleges mobillopások száma pedig ennél nyilvánvalóan jóval magasabb.
Az emberek amellett, hogy elveszítik a nap jó részében kezük ügyében lévő okostelefonjukat, rajta privát fotóikkal, jegyzeteikkel, címlistájukkal, e-mailezésükkel, fennáll a veszélye annak is, hogy új tulajdonosuk visszaél az adatokkal. De milyen ember lop telefont? És hol végzik az ellopott készülékek?
A fiatal holland rendező, Anthony van der Meer ezeken gondolkodva
A fiú iPhone-ját nem sokkal korábban lopták el, amin természetesen be volt kapcsolva a Find my iPhone szolgáltatás, de ez csak addig mutatta a távolódó készülék helyét, míg a tolvaj nem kapcsolta ki a telefont, és távolította el a SIM-kártyát. Az Apple-nél természetesen van lehetőség a készülék távoli lezárására is, de ezt a tolvaj néhány ezresért akár az interneten pillanatok alatt megtalálható szolgáltatásokkal is feloldhatja.
A rendező úgy döntött tehát, hogy szerez egy másik telefont – egy Androidot futtató HTC One-t, amire egy megfigyelő alkalmazást is telepít, mely a készülék helyének pontos megadása mellett azt is lehetővé teszi, hogy képeket, videókat, vagy hangfelvételeket készítsen velük – teljesen észrevétlenül. Az app a telefon rendszerpartíciójára települ, így az összes adat törlése után is aktív marad, a megfigyelés pedig egy pillanatra sem áll le.
Van der Meer előbb táblagépen követte az Amszterdamban eltűnt telefon helyét, sőt, a tömegközlekedéssel távolódó tolvaj útjáról hangfelvételt is sikerült készítenie, de rövidesen a készüléket kikapcsolták, a lopást pedig csak másnap tudta jelenteni a közeli rendőrségen. A szervek nem igazán nyugtatták meg, hiszen szerintük a telefon már csak szétszedve, alkatrészekként fog felbukkanni egy kelet-európai országban.
A következő négy napban a készülék ki volt kapcsolva, de mikor a fiú már épp feladta a reményt, az újra pislákolni kezdett: SMS-t kapott arról, hogy új SIM-kártyát helyeztek bele, méghozzá a nemzetközi kártyákat áruló, és azokkal olcsó, országok közti telefonálást lehetővé tévő Lycamobile-ét. Az alkalmazásokat és az adatokat persze nem törölték – ez elég veszélyes lehet egy szenzitív adatokkal teli telefonnál, hiszen így az e-mailezésünk mellett akár a netbankunkhoz is hozzáférhet a tolvaj.
A gyakori helyadatokból és fotókból szép lassan összeállt a tettes állítólagos lakhelyének képe, sőt, a telefon előlapi kamerájával még egy tökéletes fotót is sikerült készíteni róla.
Az is kiderült, hogy a lopás utáni napon a telefon a franciaországi Mulhouse-ba került, de a tolvaj még aznap visszatért vele Amszterdamba. A fiú fotói még két hétig a készüléken voltak, majd hirtelen eltűntek, és az új tulajdonos elkezdte azt a sajátjaként használni: hívásokat indított, áttöltötte a saját kontaktjait, sőt, egy fura afférra is fény derült.
A férfi egyiptominak tűnt, sőt, szép lassan a napi rutinja is kirajzolódott: a város közepén fekvő szűk átjárókban sétálgatott, idejének jó részét pedig kelet-amszterdami kávézókban töltötte, éjszakáit pedig egy hajléktalanszállón, vagy egy barátja házában töltötte. Igazán magányosnak és vallásosnak tűnt, szegénységéről pedig SMS-ekben is vallott (“még buszra sincs pénzem”).
Van der Meer azt is látta, hogy a férfi gyakran tölti fel az egyenlegét, részben azért is, mert a megfigyeléssel érkező fotók, videók és hangfelvételek gyorsan lemerítik a keretét. Bűntudatot kezdett érezni, bár nem volt biztos benne, hogy az új tulajdonosa tényleg annyira szegény-e, mint ahogyan tűnik, azt azonban nem tudta megállni, hogy egyik éjjel ne töltse fel a férfi telefonját.
Két hét után a telefon újra eltűnt a radarról. Talán tőle is ellopták a készüléket? Mivel a fiatal filmes tudta az új SIM-hez tartozó telefonszámot, úgy döntött, hogy felhívja. A tolvaj jelentkezett, van der Meer pedig téves hívásra hivatkozva bontotta a vonalat. Ezt követően úgy döntött, hogy meglátogatja a férfit, így megnézte, hol tartózkodik a leggyakrabban. A kérdéses helyre érve alighogy bekapcsolta a kamerát, és a kapura irányította, az ajtóban máris megjelent a félmeztelen tolvaj, aki egyáltalán nem tűnt olyan kedves, de szomorú férfinak, mint a megfigyelés során, sőt, inkább egy agresszív, hasis illatát árasztó ötvenes férfi benyomását keltette.
Találkozásra végül nem került sor: a fiú eltette a kamerát, és hazament. A telefon sorsa azóta ismeretlen, SIM-kártyáját egy egyiptomi étterem és egy telefonbolt közt távolították el, hogy jó eséllyel aztán lecserélhessék egy másik, frissen vásárolt darabbal.
A vadászatból készült Find My Phone huszonegy percben meséli el a történetet – a film angol felirattal teljes hosszában elérhető a Youtube-on:
