Már a 18. században felmerült a gyanú, hogy Christopher Marlowe, akinek egyebek között a Doktor Faustus című dráma fűződik a nevéhez, közreműködött a halhatatlan William Shakespeare VI. Henrik című művének első, második és harmadik részében, valamint a bárd több másik darabjában is. Ezt azonban egészen a mai napig nem fogadta el senki, mígnem aztán az Oxford University Press kiadó vezetői hosszas mérlegelést követően döntöttek és a hamarosan megjelenő The New Oxford Shakespeare című gyűjteményükben immár Shakespeare társszerzőjeként ismerik el Marlowe-t.
A nagy nevű brit kiadó indoklása szerint az első nagy angol drámaíróként ünnepelt
A The New Oxford Shakespeare című gyűjtemény egy nemzetközi kutatócsoport munkájának eredménye, akik szerint a bárd sokkal többet dolgozott együtt más drámaírókkal, mint azt eddig gondolták. Eredményeik szerint Shakespeare 44 darabjából 17 társszerzők bevonásával született. A kutatás során a szakemberek hagyományos szövegelemzést és számítógépes módszert is használtak a szövegek tanulmányozására.
Gary Taylor, a gyűjtemény egyik szerkesztője szerint egyértelműen sikerült kimutatniuk Marlowe kézjegyét a VI. Henrik királydráma három részében. Mint hangsúlyozta:
Immár biztosak lehetünk abban, hogy nem csupán hatottak egymásra, hanem együtt is dolgoztak. A riválisok néha együttműködnek.
Carol Rutter, az angliai Warwicki Egyetem professzora szerint Shakespeare valóban sokféle emberrel dolgozhatott együtt, de hogy Marlowe egyike volt ezeknek, azt kétli:
Ennek az az oka, hogy amikor ezek a darabok születtek, Marlowe volt a színdarabírás nagymestere. Miért akart volna egy jelentéktelen színésszel dolgozni?
– jegyezte meg a szakértő, aki szerint Shakespeare sokkal inkább más színészekkel működhetett együtt, akiknek viszont Marlowe írói stílusa visszhangozhatott a fejében.
