A 20. században mindenhol a nemzeti eszme volt az, amely útját állta a birodalmi zsarnokságok kísérleteinek – mondta Orbán Viktor hétfőn a parlamentben, hozzátéve: a magyar történelem kellő erővel bizonyítja, hogy egy nemzet a geopolitikai helyzet romlásával bármikor visszasüllyedhet egyszerű nemzetiséggé. Kossuth Lajost idézve kiemelte:
mi, magyarok európai nemzet akarunk maradni, és nem egy nemzetiség akarunk lenni Európában.
Ha már Kossuth…
1847-ben Deregnyei álnéven az ellenzék Lipcsében kiadott zsebkönyvében, az Ellenőrben elemezte Kossuth Lajos a magyar pártok programját, taktikáját, stratégiáját. A minap az Alaptörvény módosításához őt előcitáló Orbán Viktor figyelmébe ajánljuk röpiratát. Abban ugyanis példákkal igazolta, a konzervatívok a társadalom kiváltságokon alapuló, elavult berendezkedését akarták – nevüknek megfelelően, saját önös érdekeik szerint – konzerválni.
Az Ellenőrtől a Népszabadságig
Néhány 2016-os ügyhöz néhány 1847-es Deregnyei (Kossuth Lajos) idézet.
Ha mondom becsületesen, értem cenzúra nélkül, mert magyarországi cenzúra mellett nem lehet írni becsületesen, mert nem lehet írni igazat. (…) Reformról van szó úton útfélen. Reformnak, békés reformnak föltétele a szabad eszmecsere. Szabad sajtó nélkül a dolgok változása csak forradalom által történhetik. Vagy forradalom által, melyet alkotmányellenes hajlamú kormány viszen végbe, és leszen eredménye: szolgaság és nemzethalál, vagy forradalom által, melyet a nép csináland, és eredményét csak isten tudja. Boldogtalanok mi, hogy olyanok kilátásaink, miszerint azt, mi a forradalomtól megóhatna, a szabadabb sajtót, alig remélhetjük forradalom nélkül, mit nem is akarunk, s mitől isten is őrizzen meg.
Konzervatívok egykor és ma
Azt mondják konzervatívok. Konzervatív párt annyit teszen, mint olyan párt, mely feladatul tűzte ki magának a status quo-t, vagyis a fennálló állapotot védeni. Kérdés tehát, konzervatívok-e, kik magokat így nevezik? Taglaljuk kissé. Mit konzerválnak? Azt amit a kormány meg nem támad, ami magában konzerválódik. Ellenben, mit a kormány megtámad, azt teljességgel nem konzerválják.
Kampány volt, van
A kormány lélekvásárló korteskedést gyakoroltat adminisztrátorai által a megyék önkormányzási hatóságának ellenében; a konzervatívok konzerválták talán a megyei autonómiát, vagy a régi szabású „Sanior pars” befolyásának elvéhez ragaszkodtak? Nem; a politikai depravációt (züllést – a szerk.) pártolják.
Oktatási reform
A kormány a népnevelési rendszert, melyre alkotmány szerint csak felügyelő s nem intéző joga van, egyoldalúlag a törvényhozás kirekesztésével szabályozza, míg ellenben némely megyének a népnevelés sikeresítésére a fennálló rendszer korlátai között hozott határozatait megsemmisíti.
Zsíros hivatalok, “kormánypárt”
Ugyan kérdem, hát mit konzerválnak az úgynevezett konzervatívok? Mit konzerválnának egyebet, mint a zsíros kormányhivatalokat magok számára. Van-e hát e szónak konzervatív értelme az ő szájokban? Értik-e ők magok is saját nevöket?
Kossuth ezt követően jelzi, mennyire értelmetlen a nép szempontjából „fontolva haladókról”, “konzervatív progresszistákról” beszélni.
„Kormánypárt!” Ez határozott értelmű szó lehetne, amennyiben kormánypárt oly pártot jelent, mely előre határozva mindig, mindenben és mindenütt azt akarni amit a kormány akarand, mely biztosabbnak tartja beköttetni szemeit, és a kormány botja után menni, mint saját látása után… (…) Ámde kérdem én, van-e a konzervatívokban annyi férfiasság, miszerint, amit tesznek, be is vallanák, van-e bennök annyi férfiasság, hogy a kormánypárt ily értelmezését elfogadnák? Teljességgel nincs.
Kettős mérce, ellopott javaslat
Hiszen nemrégiben nyomtatták ki programjukat (nekik azt természetesen tenni szabad volt, a magyar cenzúra ótalma alatt, de nekünk nem szabad ám. Gyönyörű lojalitás!) és mit mondanak ezen idétlenül megszülemlett programban? Azt mondják, „mi konzervatívok pártolni fogjuk a kormányt mindenben amit törvény s alkotmány szerint teend.
A konzervatívok 169 éve csak két dolgot mondtak ki világosan, azt, hogy a mostani kormány minden lépését alkotmányosnak, törvényesnek, nemzetiesnek és jónak tartják; azt tehát pártolják, cserébe
a kormány mindent csak általok tegyen, azaz minden koncot nekik adjon és azt, hogy akármi jó és törvényes legyen, mit az ellenzék akarand, ők azt nem akarandják, csak azért, mert az ellenzék akarja, vagy ha akarniok kell, ellopják az ellenzéktől és piacra állnak kiáltozandók: „Íme, itt vagyunk, mi tettük! a mi érdemünk! Ugye derék!”
Ellenzékről, megosztottságról
Angliában, Franciaországban stb. ellenzéki párt az, melynek célja a kormányt megbuktatni, hogy aztán maga legyen kormánnyá s amint ezt az ellenzék elérte, aki előbb kormány volt, az legyen ellenzék. Az ellenzék szónak azon állapotban, melyben vagyunk, ily értelme nincs. Magyarországban oly ellenzék nincs s nem is lehet, mely azért küzdene, hogy maga legyen kormánnyá, és azért a konzervatívok ne féltsék tőlünk a zsíros koncot.
Kossuth szerint pedig ellenzéknek mindig, minden kormány ellenében kell lennie.
Mert:
Az ellenzék hivatása a kormánynak politikáját, tetteit s mulasztásait ellenőrizni.
Aki állítaná, hogy lehet kormány, mely ezen őrködésnek felette s ezen őrködés szükségén kívül áll, az megtagadná a nemzet alkotmányos életét; megtagadná azt, hogy a nemzet s annak érdekei a cél, a kormány pedig nem cél, hanem eszköz, s aki ezt tagadná, az országrontó, azaz: konzervatív. (…)
Aki nem áll nyíltan az ellenzék ügye mellé, aki mérlegelő semlegességgel várakozik cselekvést sürgető időkben, aki hallgat, amikor szólni kellene – a kormányt támogatja. Mert ha száz követ az ellenzék javaslatára szavaz, százhúsz a kormány akaratának hajbókol, a mérlegelve tartózkodó harminc némasága a kormányt segíti.
Fékek, ellensúlyok
Kossuth alkotmányos magyarnak vallotta magát, nem tartott elképzelhetőnek olyan kormányt,
melyet ellenőrizni szükséges ne legyen; mivel ember vagyok, emberi gyarlóságomat érező, nem hiszek kormányban isteni csalhatatlanságot, vagy angyali jóakaratot; s mivel hazámat jobban szeretem, mint akárkinek kegymosolyát, vagy akárkinek baráti kézszorítását; nem ismerhetem el oly kormány tehetségét, melynek, ha vét vagy hibázik, vétkét vagy hibáját szolgai önmegadással tűrjem. Összesítsétek a kormány minden hatalmát testvérem kezeibe, összesítsétek legjobb barátom kezeiben, ellenzék leszek, ellenzék maradok halálomig; ellenzék, mely minden moccanását független lelkem éber szemével kísérendem; ellenzék, mely bűnét, tévedését, ügyetlenségét, gyáván tűrni sohasem fogom.
Ellenzéktelenül, csak egy tartomány
Amely percben Magyarországon ellenzék nem lesz, Magyarhon tartománnyá lesz – írta Kossuth, aki szerint a konzervatívok nem is értik az ellenzék szót.
Ott van programjok – melyben, ha észt keresünk, ész helyett bérkikötést, s bérért szolgaság-ajánlást lelünk. Ott van programjok világos jelül, hogy nem értik. (…) Alkotmányos ország nem azért nem lehet ellenzék nélkül, mert a kérdéseket minden oldalról meg kell vitatni; hanem azért, mert alkotmányos országban minden kormánynak ellenőr kell; különben diktátor volna; diktátor és alkotmány együve nem fér. – És ez ellenőr az ellenzék. – Aki ezt tagadná, az országrontó, azaz: konzervatív.
A Gondolkodó magyarok sorozatban megjelent kötet előszavában Szigethy Gábor emlékeztet arra, hogy a múlt század harmincas-negyvenes éveiben mekkora gondban volt, aki ilyen nyíltan akarta kifejteni politikai nézeteit, és nem a kormány oldalán állt.
Áljóslatokról és terrorról is írt
Kossuth Lajos nemcsak a cenzúra miatt lett Deregnyei, hanem azért is, mert így gorombán bírálhatta Széchenyi Istvánt, amiért kormányhivatalt vállalt, így a konzervatívok hatalmát erősítette.
Riasszon bár Széchenyi áljóslataival, terrorizmusról nem kell tartani; ennek ostorával csak gyáva vagy kegyetlen népeken lehet uralkodni. Igaz, hogy új formákban lép fel ellenünk az abszorpció háromszázados rendszere, de e rendszer maga korhadt, régi már, s vannak kormányrendszerek, melyek megifjodni képtelenek, melyeknek hosszú élete elég ok arra, hogy meghaljanak. Konzerválni a konzerválhatatlant csak gyávaságunk által lehetne.
Kossuth szerint a nemzet nem hagyhatja magát “gyávaságba szenderíttetni”, mert ha így tesz, “alkotmány nélkül fog fölébredni.”
Mindent túlélő pecsovicsok
Kossuth Lajos szerzőségét igazolja, hogy saját kezű fogalmazványának ez a címe: „Ellenzék és Pecsovics. A magyarországi pártok értelmezése,” márpedig tőle semmi sem állt távolabb, mint a pecsovicsok támogatása (pecsovicsnak neveztek minden túlbuzgó kormánypárti embert.) Az írásból nem idéztünk szó szerint olyan részeket, amelyek a véletlen névazonosság miatt 2016-ban sérthetnének politikusokat, de tény, Kossuth megemlékezik olyan cenzorról is, aki nem engedte, hogy egy báró gazember legyen egy vígjátékban, a tányérnyaló, ármányszövő nevét Lajossá írta át. Írása után egy évvel kormánypártiakat, ellenzékieket sodort el a forradalom.
