Kubo és a varázshúrok
Fájó veszteség Miyazaki nyugdíjba vonulása, ez tény, viszont a japán animációs filmgyártást nem kell temetni azért, de még mennyire, hogy nem kell. Itt van például a Kubo és a varázshúrok csodavilága, ahol a részletgazdag kidolgozottság minden eddiginél jobban szó szerint értendő. A filmben ugyanis minden egyes figura valóban elkészült fizikai valójában is, nem „csak” rajzban, és azokat mozgatva, stop-motion technikával vették fel a teljes mozit. Az eredmény látványban egészen elképesztő, és ami a fő: a történet is magával ragad, melyben Kubónak, a félszemű, félárva kisfiúnak kell megküzdenie a Holdkirállyal társai, Majom és Bogár segítségével, miközben a hősökről, a hiányzó apa-képről és az emlékekről is megtanul egyet s mást. Mindezt ráadásul sikerült úgy tálalni, hogy aki meg akarja hallani a mondanivalót, az is élvezi majd a filmet, és aki csak egy kedves mesére vágyik, az is. Kritika erre.
A lány a vonaton
Paula Hawkins regénye a házasságok sötét oldalát megvilágító domestic noir műfajának egyik zászlóhajója lett hamar, a bestseller státusz pedig rövid úton vezet a filmadaptációhoz. A sztori, melyben egy alkoholista nő akaratán kívül szemtanúvá válik, ezzel pedig belekeveredik egy szövevényes bűnügybe, kétségkívül izgalmas, ugrálunk idősíkok és eseményszálak között, látunk seregnyi félresiklott sorsot – más se látunk gyakorlatilag – miközben lassan feltárul előttünk a nem túl meglepő valóság, miszerint a legszebbnek látszó házasságok mögött is húzódhatnak titkok bőven. Némi adrenalin-pumpáláshoz tökéletes választás, ám azt azért ki kell emelni, hogy a történetet úgy aposztrofálni, mint női Holtodiglan, azért erős túlzás.
Virsliparti
Ez a film a teljes őrület annyi illetlen poénnal, szexszel, vallásgyalázással és komikus horror jelenetekkel, amennyit csak egy olyan agyament páros tud összeszedni, mint Seth Rogen és Jonah Hill. Adott a szupermarket, ahol minden élelmiszer teljes áhítattal arra vár, hogy jöjjön az imádott felsőbb erő, a Vásárló, és megvásárolja, hazavigye, hogy ott aztán ki tudja, mi történjen – hiszen a vallásnak éppen az ismeretlen az egyik alapja ugyebár. Főhősünk, Frank, a virsli rádöbben, hogy mi az élelmiszersors: fájdalmas kínhalállal az emberek fogai közé kerülnek mind. Lázadás, és a többi, közben pedig a kajapornó szó is új értelmet nyer, nem biztos, hogy olyat, amilyet szerettél volna ismerni.
Nézd, ki van itt
Csupa közéleti téma, kérem, mi ez itt, ezek a sunyi filmesek gondolkodást várnak tőlem? Skandalum. Timur Vermes szatirikus regénye pár éve okozott némi botrányt, most ebből készült film. Az alapsztori szerint Hitler egy szép napon 2011-ben ébred fel. A világ nem egészen valósította meg a Harmadik Birodalmat, nem elég, hogy béke van és senki nem köszön karlendítéssel, de minden tele van külföldiekkel és egy nő vezeti az országot. A múltból jött idegen a tévében csinálna karriert, de vajon megáll-e a náci érvelés ma? Szerintem a választ mind sejtjük.
Pizsamaparti
Az iskolába új kislány érkezik, Cerisia beilleszkedése nem tart sokáig, nem sokkal később már ottalvós bulira hívja új barátnőjét, Sivet. A pizsipartin azonban kiderül, hogy a ház tele van varázslattal, a házigazda eltűnik, felkutatásához Siv különös segítőket talál két beszélő borz személyében. A Pizsamaparti zsibbasztóan gyermeteg mesefilmnek tűnik, a szülőknek leginkább egy kellemes szunyókálást javaslok, míg a kicsik nevetgélnek a ZS-kategóriás CGI-borzokon. Fontos továbbá, hogy semmiképp se keverd össze ezt a filmet a szintén e héten debütáló Virslipartival, az ugyanis cseppet sem való gyerekeknek, még felnőtteknek is csínján.
Tűz a tengeren
Ez a film nem a 98% filmje, ennyit tudok róla elöljáróban elmondani. Aki ugyanis múlt vasárnap méretes nemek ikszelgetésével töltötte a drága idejét, az aligha lesz nyitott egy filmre, ami arról szól, hogy tulajdonképpen mi is az a menekültválság, amikor tényleg van, és nem csak politikai csalétek. A szicíliai Lampedusa szigete a helyszíne Gianfranco Rosi dokujának, ahová az afrikai és közel-keleti menekültek tömegével érkeznek, már aki túléli a sétahajózásra cseppet sem emlékeztető utat. Itt a helyiekkel ugyanúgy megismerkedünk, mint az ide érkező menekültekkel, szóval némi perspektíváért errefelé érdemes keresgélni.
