Nyikolaj Taraszov két évvel ezelőtt egy barátjával horgászott a szibériai Tiszul közelében, mikor egy furcsa dolog akadt a hálójába. A férfi először azt hitte, hogy csak egy hosszúkás kővel van dolga, de közelebbről megnézve egy arcot fedezett fel rajta.
Azonnal megmosta az apró, alig tízcentis tárgyat, amiről hamarosan kiderült, hogy valójában egy rémisztő arcú, mandulaszemű, telt ajkú szobrocska.
Ennek már két éve, a szakértők pedig azóta már számtalanszor megvizsgálhatták a szobrot, melyről kiderült, hogy korábban még csak hasonlót sem találtak, kora pedig közel négyezerkétszáz év lehet.
Az arckifejezés keménysége azonban ennél is szokatlanabb, hiszen a bronz-, illetve újkőkori szobrok közt ez egyáltalán nem megszokott, hiszen a szobrok a legtöbbször kifejezéstelen tekintettel merednek maguk elé.
Az agancsból faragott alkotás jó eséllyel valamiféle pogány isten képmása, vagy gonosz szellemeket távol tartó lényt ábrázoló csörgő lehet – ilyeneket korábban a háromszáz kilométerre fekvő Itkol-tónál egy gyermeksírban már találtak, de a hasonlóság ebben az esetben is csak részleges.
A tárgyba egy apró lyukat is fúrtak, így lehetséges, hogy egy fára, vagy bölcsőre függesztették, hogy ott fejtse ki a hatását.
