Az ötödik pecsét
Ha úgy érzed, túlcsordul benned a filozófia, akkor a Sánta Ferenc azonos című regénye alapján forgatott film neked való választás lehet. 1944-ben a háború tetőfokán egy asztaltársaság beszélget életről, morális értékekről. Gyuricza úr egy érdekes történetet mesél Tomoceuszkakatitiről és Gyugyuról, ennek kapcsán bontakoznak ki a filozófiai feltevések. Egy kívülálló betérése után azonban nem várt közelségbe kerülnek az erkölcsi értékekkel, hiszen a nyilasok fogságába esnek, ahol mindenkinek dönteni kell arról, feladják-e a saját maguk által vallott elveket. Tipikusan olyan film, ami után remek beszélgetések alakulhatnak, ha társasággal nézzük őket. A filmet a színészi gárda viszi a hátán, Őze Lajos és Márkus László mellett Latinovits Zoltán játszik a filmben, akinek ez volt az utolsó filmszerepe.
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
A VAN az a film, ami bebizonyítja, hogy még az átlagosnál jóval kisebb, 7 millió forintos költségvetésből is lehet sikeres és jó filmet készíteni. A friss diplomás, szerelmi bánatban szenvedő ifjú helyzete minden kortársa számára ismerős lehet. Ha idősebbként nézzük az alkotást, segít megérteni a ”mai fiatalok” dilemmáit. Képi világában is varázslatos, simán befér az All Stars magyar filmválogatottba. Ha az ember tudja róla, hogy ilyen kevés pénzből készült, bombameglepetés érheti, ugyanis ez egyáltalán nem látszik meg a filmen, sőt talán éppen a sokmilliós technika hiánya adja a szerethetőségét. Spóroltak tehát, amin csak lehet, kivéve a színészi játékon és a rendezői kreativitáson. A filmről itt írtunk bővebben.
A tanú
A Rákosi-rendszer korában játszódó filmet 1969-ben készítette Bacsó Péter, de csak 1979-ben sikerült bemutatni, akkor is csak azért, mert a betiltott filmek fesztiváljára került. A tanú cselekménye szerint Pelikán elvtárs kénytelen feketevágást rendezni a pincében, majd szerencsétlenül lebuknak, így börtönbe kerül. Az abszurd történet során Pelikán egyre magasabb pozíciókba kerül, aminek mindig valamilyen szerencsétlen esemény vet véget. A film a kor emberének hatalomhoz való viszonyát ábrázolja, de mai fejjel is bele lehet élni magunkat. Őze Lajos ebben a filmben is feltűnik, Pelikán elvtárs szerepét pedig Kállai Ferenc kapta.
Liza, a rókatündér
Ha már abszurd dolgokról írunk, a Liza pont egy ilyen világban játszódik, amelynek főhőse Csudapesten él, az egykori nagykövet özvegyét ápolja és rajong a japán kultúráért. Harmincadik születésnapján kimenőt kér, hogy megtalálja a szerelmet, viszont a táncdalénekes Tomy Tani szellemének, Liza egyetlen barátjának féltékenysége miatt minden udvarló titokzatos módon elhalálozik… Az alkotás nemcsak az anime- és manga-rajongókat képes magával szippantani, hanem gyakorlatilag bárkit, aki nyitott egy alternatív univerzum felé. Kritikánk itt.
Mephisto
Az 1920-as években játszódó történet Hendrik Höfgen színészi karrierjének felívelését követi végig. A történet során Höfgen fokozatosan behódol az éppen akkor felemelkedő náci rezsimnek és mindent megtesz azért, hogy eljátszhassa Mephisto karakterét, amire egész életében vágyott. Szabó István filmje tagja annak az igencsak szűk magyar klubnak, amelyek elmondhatják magukról, hogy Oscart nyertek, ennek okán is kötelező alkotás. A központi gondolatkör mai korunknak is ugyanúgy nagy kérdése: mennyit ér a karrier? Ha választani kellene életünk vágya és az elveink között, vajon melyik lenne a helyes? Bővebben a filmről itt.
Saul fia
Nemes Jeles László alkotása a holokauszt olyan szegmensével foglalkozik, amivel korábban egy film sem próbálkozott. A Saul fia képes egyediséget vinni a mozivászonra, ugyanis csak háttérként használja koncentrációs tábort: azoknak az embereknek az életébe enged betekintést, akiket talán a legrettenetesebb feladatra jelöltek ki; embertársaik elpusztítására. A második magyar nagyjátékfilmes alkotás lett, ami elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscart. Nehéz azt mondani, hogy jó, film, hiszen az emberiség talán legsötétebb órái jelennek meg benne, a legjobb jelző talán az, hogy hatással van mindenkire, aki megnézi. Itt írtunk róla.
A tizedes meg a többiek
Szintén a kisemberek helyzetét meséli el ez a film is, amely bár műfajilag vígjáték, nagyon is fontos üzenetet közvetít. A Sinkovits Imre és Darvas Iván főszereplésével készült alkotás Magyarország szovjet megszállása és a nyilas rémuralom egyidejű fennállásakor játszódik, amikor bizony erősen oda kellet figyelni, hogy se szovjet hadifogságba, se a nyilasok kezére ne kerüljön az, aki nem akart hasztalan meghalni bármelyik eszméért. Major Tamás fantasztikusan alakítja a régi idők komornyikját, így a nevetés mindenképpen garantált, ha ezt a filmet választjuk. Azonosulni könnyű a főszereplővel, hiszen ki ne próbált már volna valaha ügyeskedni azért, hogy egy picivel jobban menjen a szekér?
Kontroll
Ennek a filmnek még a műfaját is nehéz megállapítani, annyi minden keveredik benne. Az egyszerűség kedvéért maradjunk most a szatíra-thriller-vígjátéknál. A rendező (Antal Nimród), bevallása szerint főleg a jó és a rossz küzdelmét szerette volna ábrázolni benne. A film egy fiktív város metrórendszerében (valóságban Budapest) játszódik és Bulcsú, az ellenőr (al)világát mutatja be. A karakterek nagyon jól vannak eltalálva, ez talán az egyetlen film, amiben hihető Csányi Sándorról, hogy valóban az, amit játszik (egy lecsúszott BKV ellenőr). Talán azok még jobban át tudják élni a film hangulatát, akik nap mint nap szembesülnek a hármas metró állapotával.
Körhinta
A Fábri Zoltán rendezte Körhinta az 50-es évek elején játszódik, a kollektivizmus legnagyobb lázában. A romantikus filmdrámában olyan színészek tűnnek fel, mint: Törőcsik Mari, Soós Imre vagy Szirtes Ádám. Mari nem akar hozzámenni apja által választott vőlegényéhez, hanem megpróbálja kivívni az igaz szerelméhez vezető utat, ami ebben a korban problémás volt. A történet szépsége abban rejlik, hogy a rendező miként teszi számunkra is fontossá Mari és Máté sorsát. Ha nem vagyunk romantikus beállítottságúak, az 50-es évek korszellemének megfigyelése is érdekessé teszi a filmet.
Üvegtigris
A film hat igazi suttyó életét mutatja be, akik semmilyen értelmes életcéllal nem rendelkeznek, egyetlen vágyuk csupán az, hogy jobban akarnak élni. Ebben a filmben számos olyan ikonikus mondat hangzik el („ízirájder, öcsém!”), amik egy generáció nyelvhasználatát befolyásolták. Az Üvegtigris egy lehasznált lakókocsi, amit büfévé alakítottak, ebből árulja a megkérdőjelezhető minőségű ételeket Lali, aki végig a sorstól várja, hogy valami történjen végre, s amitől kicsit feldobódik az üzlet. Kevés film van, ami ennyire átérzi a rögmagyar mentalitást.
