Megint úgy jöttünk el Springsteenről, hogy nem tudtuk, sírjunk-e, vagy nevessünk

Bruce Springsteen már nem tudna ennél nagyobb forma lenni, írtuk még néhány hónappal ezelőtt, amikor a The River Tour egyik amerikai állomásán egy nénivel táncolt a Dancing in the Darkra.

De tévedtünk, tud. És ez az, ami hihetetlen ebben az emberben. A Főnök, ez a beceneve, 67 évesen egy körülbelül

három és fél órás koncertet adott Münchenben, 50-60 ezer ember előtt. 

Ott voltunk, elmeséljük.

Streets of Óbuda

Óbudáról indultunk, egy kellemes 7 órás vonatút várt ránk. Első osztály, bőrülés, anyám kínja, azt mondták, elfogytak már az olcsó, másodosztályra szóló jegyek, ezért az elsőosztály olcsóbb lett. Így legalább a gazdag németeket is belengte egyszer a paprikás-kolbászos szendvicsem szaga. Néha egyébként ilyen helyeken megy a vonat.

Megérkezés, a Keleti-pályaudvar a müncheni Hauptbahnhof-hoz képest Rózsadomb, irány a szállás, majd indulás a koncertre. Sörvásárlás a stadion előtt, egy kanyarban kiadják a négy decit, onnan 10 méterre, ha van kedved, fizetsz, ember nem figyeli. Nekünk volt kedvünk. 5.50 euró, jó sör, a pohár egy euróért visszaváltható.

Az első igazi meglepetés akkor ért minket, amikor kiderült, hogy

nincs vécé a stadionban.

Ha valakinek dolga van, akkor szépen felmászik a lépcsőkön, kimegy, kap egy bilétát, majd vissza. Kis túlzással egyébként az nem juthatott be az Olimpiai Stadionba, aki nem akart, nem volt egyébként semmi motozás, átvizsgálás.

Working class 

Keményen melózom, próbálom letisztítani kezeimet, kezdi Bruce egy gitárszóló után a koncertet, a Prove it all night számmal. Persze mi mással kezdhetné?

Ő a munkásosztály szóvivője. 

Azért lett ő a Főnök és azért imádják ennyien, mert még mindig baromi hiteles. Nyilván nem mászik be kockás ingben az autó alá a műhelyben hétfő reggel 7-kor, hogy megjavítsa a kipufogót, de megérti és érzi azokat, akik ezt teszik.

Bruce Springsteen-t a tisztességes emberek szeretik, akik nem lopnak, nem csalnak, nem vernek át senkit.

Szóval első három szám Prove it all night, Badlands, Out in the street, ez már nem is libabőr, ez egész testes bizsergés, pláne amikor körülbelül 50 ezer ember énekel együtt.

Focimeccsen lehet hasonlót érezni, amikor mindenki ( a vendégszurkolókat leszámítva) ugyanazt akarja. A közönség nagyjából 40- 50-60 körüli volt, szórakozni jöttek, itták a sört, még egy kicsit lökdösődtek is egymással páran, szóval nem hiányzott semmi. Mondjuk a szervezés tényleg katasztrofális volt, aminek az lett az eredménye, hogy az egyik oldalon el lehetett férni, a másikon viszont kezdett egy kis pánikhangulat kialakulni, teljes tömegnyomor lett.

Mentségükre legyen mondva a rendezőknek, hogy a helyzetet felismerték, igaz a megoldás kicsit aljasra sikerült. Egyik vécélátogatásunk után sorfalat álltak a rendőrök és senkit nem engedtek vissza azon az oldalon. Stadiont megkerülni, persze futva, miközben az egyik kedvenc számom megy.

A millió ok mellett, ami miatt elmentem erre a koncertre, talán a legfőbb indokom az volt, hogy ezt a számot egyszer élőben hallhassam:

És ő elénekelte, persze nem olyan tisztán, mint mondjuk 10 éve, de ez nem is fontos. Sőt talán ez a szám is azok közé tartozik, ami akkor a legjobbak, ha minél fáradtabb, minél öregebb az énekes. A Riverben benne van minden, ami miatt rajongani lehet Bruce Springsteenért: szájharmonika, ének, szöveg,

lélek.

És persze tudom, hogy ez így hülyén hangzik, de mégis ez az, ami megkülönbözteti őt másoktól. Ha már a hangja szóba került, nem olyan már mint régen, (de sokkal jobb, mint volt egy pár éve, amikor azt hitte, meg tudja ugyanazt csinálni, amit 30 évesen) néhány számot át is hangszereltek emiatt, és spórol. Ennek ellenére nem lazsál, nem veszi félvállról, de tudja, hogy

három és fél órás a koncert, 

kell a végére is az energia, sőt akkor kell igazán.

Born in the Flórián tér 

Mert az utolsó egy órában mindent belead. Born in the Usa, de úgy, hogy leszakadt az arcunk. Dancing in the dark, és a végén egy akkora közös táncolás, hogy a hatvanéves nagymama előttem alig akart hazamenni. A szám egyébként a The Isley Brothers Shout nótájának a feldolgozása:

És amikor már mindenki azt hitte, vége a bulinak, lehet hazamenni, akkor a Főnök visszajött egy szál gitárral és elénekelte a For you című tök régi, de tök jó számát. Ráadásul úgy, hogy síri csend volt a stadionban. Valamelyik tehetségkutató zsűrije biztosan tudna erre valami tízből tízes panelt, hogy mondjuk a légy zümmögését is hallani lehetett, vagy, hogy amikor ő énekel, akkor megáll az élet, de nem áll az meg, pont erről szól. Egyszer óriási a buli, aztán meg síri csend van. És ebben Bruce Springsteen a legnagyobb:

nem tudod sírva, vagy nevetve menjél haza a koncertje után.