Aki elmegy egy Pilvakerre, körülbelül tudja, mire számíthat, és ezzel én sem voltam nagyon másképp. A Pilvaker egy színvonalas, látvány és hang szempontjából magas minőségű önpromó a Red Bullnak, hogy megmutassa: “Lám, mi foglalkozunk a magyar kultúrával, akkor is és most is.” És ez így teljesen rendben is van, mert mégsem válik egy erőszakos Red Bull reklámmá az egész, ahol a bejáratnál hostess lányok lájkoltatnak Fb-oldalt sorsoláson való részvételért cserébe, és nem akarja a cég minden lehetséges felületen hirdetni magát.
Amióta létezik, szemezek a Pilvakerrel, de csak idén sikerült eljutnom rá. Zakó, koptatott farmer a fiúkon, a lányokon kisestélyi farmerrel, tornacipő, getto-ékszerek és fullcap sapi. Szóval mindenki laza és elegáns volt, lévén, hogy mégiscsak az Erkel Színházban rendezték meg a bulit, valamit villantani kellett. Az egyik bejárat előtt a Skullcandy standjánál lehetett menő fejhallgatókat próbálgatni, két méterrel arrébb pedig Kiss Ádám fotóztatta magát a rajongókkal egy vintage popcorn-gép előtt, aminek az este során aztán “komoly” szerepe lett. A fotózkodók pedig kukoricát kaptak cserébe. Ingyen, természetesen. Tavaly Kiss Ádám vezette a műsort, idén a szervezők viszont kisebb szerepet szántak neki, és Buda Mártonra, a Petőfi Rádió napindító műsorának hangjára bízták az est levezénylését. Utóbbi azért bizonyult jó választásnak, mert így nem fulladt kényszeres jópofáskodásba és közönségizgatásba a műsorvezetés. Sallangmentes, tényszerű felkonfokkal és kellemes hosszúságú átvezetőkkel vitte a show-t. Néha maga mellé ültetett egy-egy prominens résztvevőt, akivel ugyan kicsit ment az önfényezés, hogy a Pilvaker ilyen szuper meg olyan szuper, összességében mégsem volt idegölő.
A legtöbb kritika ott éri a show-t, hogy pont március 15-én, a forradalmi hevületben, amikor igazán ki lehetne mondani bizonyos aktuálpolitikai témákat, (amúgy meg miért kéne?) a fellépők és a szervezők is elhatárolódnak ettől, és ők csak “megemlékezni” szeretnének. Értem, hogy a Red Bullnak nem áll érdekében politizálni, így az általa szerződtetett előadóknak sem, hiszen többek között pl. a Petőfi Tv közvetíti élőben a műsort. Emiatt alakul ki a “mi csak meg akarunk emlékezni” retorika, és a nézőben éppen ezért születhet meg valami furcsa ellentmondás. Ez mégsem feltétlen von le semmit a színvonalból. Legfeljebb furcsán nézünk, hogy a rap mint az egyik legdefenzívebb zenei műfaj a punk mellett, nem emeli fel a szavát aktualitások kapcsán. Az egész Pilvaker szellemisége – hozzuk össze a rap/slam/vers műfajokat, a generációkat és emlékezzünk meg 1848-ról – mégsem ördögtől való. Némiképp mégis csorbát szenved az elgondolás, ha visszaemlékezünk arra az ominózus esetre mikor a kurrens slammer-elit kikérte magának, hogy nem aktuálpolitizálhat és egységesen bojkottálta a rendezvényt. Egy hete videós-riportot készítettünk néhány fellépővel, akik azt mondták, hogy fontos, hogy pártfüggetlenül, mégsem megfeledkezve az aktualitásokról, mindenki számára egységesen befogadható műsort adjanak.
Óriási buli van az Erkelbe
Ide meg egy kis taps elkéne
Kiss Ádám pedig azzal viccelődött, hogy új vállalkozásba kezd, és Popcorn Johnny néven (magyarul Kukorica Jancsi) pattogatott kukoricát kezd el árulni. Értik, ez azért vicces, mert nem fog árulni Popcorn Johnny néven kukoricát. E mellé a poén mellé még külön le is forgattak egy direkt béna reklámfilmet. Mindenesetre a közönség élvezte a produkciót, így nem hiszem, hogy a stand-up egykönnyen kikerülne egy március 15-ről megemlékező műsorból. Továbbra is az a kérdés, hogy mit keres ott egyáltalán. Az például vállalás lett volna, ha valahogy az 1848-as forradalmi eseményeken humorizálnak.
Mindezek után Fluorék előadásában hallgattuk meg a pilvakeres arcok legújabb számát, a Pató Pál Urat, mely sajnos nem egy különösebben erős darab, de legalább a refrén a magyar néplélekről szól, ami fontos üzenet lehet mindenki számára. Igaz ugyan, hogy ezt az eredeti előadó – Petőfi Sándor – írta.
Mindent oly bőven hagyának
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék
S hazájában ősi jelszó:
„Ej, ráérünk arra még!
Szabó Kimmel Tamás és Hámori Gabriella az est igazi meglepetései voltak, közösen és külön-külön is remekeltek, igaz ugyan, hogy a “Minek nevezzelek” sci-fi verziója, melyben egymással Fb-chatel Szabó Kimmel és Hámori, totálisan kilóg a forradalmi hangulatból. Ahogy az azt megelőző szerelmes dal is, amiben a női vokalisták – Kollányi Zsuzsi és Singh Viki – jól, de teljesen feleslegesen tekergetik a hangjukat, R’N’B-s ízt hozva a dalba. A szerelmes vonalon mozgott még Fluor, Halott Pénz és Deego előadásában a Szeptember végén, amit ismét a női vokál tett emlékezetessé.
Az igazi meglepi egyébként az volt, amikor Szabó Kimmel “Újra magyar lett a magyar” című feldolgozásába beállt rappelni Wolfie, amitől a szám a végére egy erős D’n’B-es zúzásba csapott át, és jól is állt a dalnak. A több mint tizenöt előadást felvonultató est összességében egy szép zenei megemlékezés magyar költőkről, akik közül az 1848-as forradalomban is részt vettek néhányan, de kevéssé szól magáról a forradalomról és annak eszmeiségéről. Mert attól még nem lesz az, hogy felzeng a Talpra magyar! rap változata, egyébként baromi jól előadva, és attól sem, hogy a Föltámadott a tengernek már nem is akarom hallani soha jobb feldolgozását, mert nem lehet ennél jobbat csinálni. A hangulat fantasztikus volt, a közönség vélhetően azt kapta, amiért jött. A Red Bull Pilvaker elsősorban egy show-műsor. Egy olyan üzlet, ahol a piaci rést a magyar irodalommal és a kortárs rapzenével tömködik be. Profi előadók, profi látvány és fontos üzenetek a 15-25-ös generációnak, de csak szigorúan a felszínt kapargatva. Kár, hogy nincs akár több ilyen, más fontos történelmi napokon is.
