2040. Jesse Slate toborzási tanácsadó befizeti magát múzsának. Amellett, hogy kikapcsolódásra vágyik, szeretné kicsit úgy érezni, hogy van némi értelme az életének. Nincs egyedül ezzel ebben a jövőben, ahol lehetséges az időutazás. Egy élelmes cég, kihasználva a piaci rést, számos múzsaszerepet nyitva tart: az időben visszautazva a kedves vevő ihletheti meg a népszerű művészeket.
Slate nagy kedvencét, kora legnépszerűbb sci-fi íróját, Jack Dowland-et választja. Visszautazik hozzá az időben, is próbálja meggyőzni, hogy írjon tudományos-fantasztikus irodalmat, az író azonban annyira magába fordul a váratlan találkozástól, hogy soha többé semmit nem ír. Slate múzsaként vallott kudarca akkora, hogy amikor visszatér a saját idejébe, megkérik, legközelebb Hitlert ihlesse meg…
Jack Dowland karaktere valójában az író, Philip K. Dick alteregója. Olyannyira, hogy a Kétbalkezes Orfeusz című novella 1964-ben, Jack Dowland álnév alatt jelent meg először az Escapada magazinban. Bár Philip K. Dick a sci-fi műfajának egyik legnagyobb látnoka, aki alapjaiban változtatta meg a műfajt, életében nem volt túlságosan sikeres.
Az áttörést Ridley Scott legendás Blade Runner (Szárnyas fejvadász) című filmje hozta meg, ami Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regényén alapul. Kicsit későn: az író néhány héttel a bemutató előtt halt meg 1982. március 2-án, vagyis éppen ma harmincnégy éve. Legizgalmasabb ötletei szubjektív válogatásával emlékszünk rá.
Cephalokromoszkóp
Philip K. Dick műveinek egyik visszatérő motívuma az emberi elme tanulmányozása. A Kamera által homályosan című regényben a cephalokromoszkóp vagy cephszkóp nevű készülék a használó agyhullámainak látható leképezését vetíti ki – kikapcsolódási céllal, mint a televízió. Ezzel Dick némileg korunk nárcisztikus kulturális gyakorlatait is megelőlegezte.
Voight-Kampff teszt
Talán a Voight-Kampff gép az egyik legelgondolkodtatóbb koncepció. Az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? szerkezete egy egyén testi reakcióit (pulzus, pupillák, stb.) megfigyelve azt vizsgálja, hogy valódi empátiát képes-e mutatni, hogy így kiderüljön: emberről vagy androidról (replikánsról) van-e szó. Mitől ember az ember? – merül fel a kérdés, a Voight-Kampff teszt szerint pedig az érzelmi intelligencia a különbség. A regény végkicsengése azonban már a kérdés létjogosultságát is aláássa.
Prekogok
A Tom Cruise főszereplésével vászonra vitt Különvélemény leghátborzongatóbb szereplői a prekogok, a rendőrség alkalmazásában álló torzszülött jövőlátók, akik segítenek abban, hogy már a bűntény elkövetése előtt le lehessen tartóztatni a jövőbeli tettest. A kérdés örök: önmagát teljesíti-e be a prófécia? Oidipusz akkor is megölte-e volna apját, ha egy jóslat nem figyelmezteti erre? És a novellában hasonlóképpen: John Anderton akkor is elkövetné a gyilkosságot, ha éppen nem köröznék érte?
Sógumpipa
A Visszafelé világ, az egyetlen gondolatszilánkból kibontott néhány száz oldal abból az elképzelésből indul ki, hogy az univerzum tágulását összehúzódás fogja követni, ami a lineáris idő megfordulásával is jár. A holtak csontjaira idővel visszakúszik a hús, kimásznak a sírból, majd néhány évtized alatt visszafiatalodnak az anyaméhbe, ahol szépen feloldódnak. Dick virtuozitását mutatja, hogy mennyire odafigyel az apró, szórakoztató részletekre – azokra, amiket egy pohár bor mellett, a verandán lehet kitalálni az igazán jó barátokkal: a telefonbeszélgetések „viszhall”-lal kezdődnek és „helló”-val végződnek, a cigaretták pedig nem csonkig égnek, hanem csikkről épülnek fel teljesen, majd érintetlen állapotukban kerülnek vissza a dobozba. Az evés is fordítva működik, az emberek naponta többször ételt öklendeznek fel, majd köpnek ki a tányérokba, s ennek minden pillanatát gyűlik. Élvezetet egyedül a titokzatos sógumpipák használata okoz.
Nehezen vonszolja magát a sáska
Az egyik legfrissebb PKD-adaptáció az első évadánál tartó Ember a fellegvárban sorozat, ami egy olyan alternatív valóságot mutat be, ahol a nácik és a japánok nyerték meg a második világháborút. A sorozat és könyv sztorija nagyon különböző. Például míg az előbbiben a Nehezen vonszolja magát a sáska titokzatos fimtekercseket jelöl, a könyvben ez a címe annak egy hatalom által üldözött könyvnek. A filmek és a könyv is, a regény világához képest alternatív valóságot mutatnak be. Olyan kirándulás ez, ami a miénktől nagyon különböző világon belül még egy valósággal odébb kalauzol: náci győzelem helyett mi lett volna, ha a világháború megnyerése után Winston Churchill még húsz évig kormányozza Angliát?
