Gondolom, hajnalig a tévé előtt ültél, amikor a Golden Globe-díjátadó volt.
Igen, mert teljesen valószerűtlen volt a helyzet. Volt egy kép a fejemben arról, hogy hogyan néznek ki az emberek a Golden Globe-on, mert már láttam ezeket a sztárokat ugyanilyen hátterek előtt. Aztán egyszer csak ott áll ebben a díszletben László, Géza és a producerek és nem hittem el, hogy ez igaz.
Valószerűtlen volt, vagy inkább csak idegen volt a stáb ebben a közegben?
Olyan volt, mint egy álomban. Ráadásul hajnali négykor, amikor fejhallgatóval ülök a tévé előtt, mert a három gyerekem alszik a szomszéd szobában, megjelenik a színpadon Helen Mirren, aki korábban dolgozott Szabó Istvánnal, tehát ismeri az országot, járt itt, van kötődése hozzánk, és kimondja. Álomszerű. És aztán László nagyon szépen beszélt.
És amikor kimondta, mire gondoltál?
Hogy rossz, hogy nem vagyok ott.
Elmehettél volna te is.
A Golden Globe nem az operatőrökről szól. Nincs is operatőri díj, szóval természetes, hogy nem voltam ott. Persze eszembe jutott a cannes-i nagy egymásra borulás, hogy most a jelen lévők ugyanezt csinálják. De sok idő nem volt keseregni, mert elkezdtek ömleni a gratulációk. A Facebookom felrobbant.
Ilyenkor nem jut eszébe az embernek, hogy egy ilyen díj mit jelent a személyes karrierjében, hogy még függetlenebb lehet, hogy nincs kiszolgáltatva?
Ez a díj nyilván segít abban a folyamatban, hogy külföldön jobban megismerjenek. De azért egy ideje van ügynököm Los Angelesben és Londonban, szóval a munkáim egy része onnan jön és nem itthonról. Lassan több megkeresést kapok külföldről, mint itthonról. Volt egy időszak, amikor azt éreztem, hogy előbb jutok eszébe egy mexikói rendezőnek, mint egy magyarnak.
Miért?
Nem tudom. Volt egy nagyon nehéz időszak a főiskola után. Sok évig őrlődtem, hogy mit csinálok rosszul. Azt éreztem, hogy periférián vagyok, és nem történik semmi. Még egy joghurt reklámra sem visznek el. Aztán elmentem Amerikába két évre, jó döntés volt. Átlendített ezen a holtponton.
De min múlik Magyarországon, hogy valakit hívnak vagy sem? Kapcsolati háló?
Az biztos, hogy nem vagyok olyan, aki megy az éjszakába és együtt iszik azokkal, akikkel “kell”.
Min múlik akkor, hogy ki a jó operatőr? Ezt ki látja?
Egy-két rendezőn és az operatőr kollégáimon kívül elég kevesen tudják megmondani, ki a jó operatőr. Mondjuk, amikor a Pi élete Oscart kapott, akkor azt mondtam, hogy na, ne! Míg ezzel szemben a Gravity ki volt találva, forradalmi megoldásai voltak. Szándékosan mondom ezt a két filmet, mert mind a kettőt zöld háttér előtt forgatták, és a filmet tulajdonkeppen a VFX-esek csinálták meg. És akkor hozzáteszem ehhez például a Szerelem című Michael Haneke filmet, ami egy szobában zajlik, és azt mondom, hogy az egy mestermű. De mondhatnám Szabó István Bizalom című filmjét is. Az is egy lakásban játszódik és az is operatőrileg egy olyan szintű film, amiből kevés van a világon.
De gondolom a képi világot egy forgatókönyvből nehéz elsőre látni. Vagyis, amikor László először megkeresett, mondjuk a Türelem című kisfilmje terveivel, ami – most már egyértelműen kimondható, hogy – a Saul fia közvetlen előzménye, akkor azonnal láttad, hogy néz majd ki a Saul képileg? Mikor jön el az a pillanat, amikor te már látod, hogy én nézőként mit nézek majd a szemeddel?
A Türelemben dolgoztam először Lászlóval és az vizuálisan nagyon is az előfutára a Saul fiának. Akkor még nem tudtam a nagyjátékfilmes tervéről. László elém tett négy oldalt, hogy ez a történet. Sokat beszéltünk róla és aztán lassan megértettük, hogy mit is gondol a másik. Aztán csináltunk még két kisfilmet, melyekben szintén azzal kísérleteztünk, hogy hogyan lehet szubjektíven elmesélni egy történetet. A Saul fia történetről éveket beszélgettünk. Van benne egy fura megoldás, hogy nem érezzük a teret. És a háttérnek, ami szinte végig életlen, nagyon fontos szerepe van. Hónapokat töltöttünk azzal, hogy ezt hogyan lehet megmutatni.
Ez egy közös ötlet vagy a rendező annyira erős, hogy az övé, esetleg csak a tied?
Nemes László egy olyan filmkészítő, aki elképesztően érti, hogy a film mit tud. Érti, hogy a képnek milyen ereje van, azokat hogyan lehet használni. Például az életlenség, ami a Saulban egy fontos dramaturgiai eszköz, az egy egyszerű ötlet. Mégis, valószínűleg kevés olyan film van a Saul fián kívül, ami az egész filmben ennyire életlenben tartja a háttereket, mert kizárólag a karakterekre koncentrál. De hogy válaszoljak is a kérdésre: nem azok a jó filmek, melyekben azt mondja a rendező, hogy ez a történet, ezek a szereplők, ezt fogják mondani, így mozognak, és ezt fényképezd le. Hanem a jó film ott kezdődik, hogy a történet mögött van egy gondolat, és ezt kell lefényképezni. Persze nekem az is a dolgom, hogy a technikai részleteket hozzátegyem.
Akkor az is a te dolgod, hogy mire forog a film. A Saul fia 35 mm-es filmre készült. Nem merült fel, hogy esetleg digitális technikával forgassatok?
Nem. Azt tartjuk, hogy a film annyival többet tud, annyival nagyobb a hatása a nézőkre, annyival jobban behúz, hogy nem is volt kérdés, mire dolgozunk.
De többen néznek otthon filmet, mint moziban. Bemegyek a boltba, és ha van pénzem, veszek egy olyan felbontású tévét, hogy leugrik a kép a falról. Szóval nem arról van szó, hogy ragaszkodtatok valamihez, ami régi?
Ez nem sznobság. Én azt gondolom, hogy ha beülök egy moziba, és levetítenek nekem egy filmet 35 mm-es kópiáról, akkor annak a hatása rám nézőként sokkal erősebb, mint egy digitális kópiának.
De ezt én is észreveszem?
Nem tudom, hogy ezt meg tudod-e fogalmazni nézőként, de hat rád. A film elvarázsol téged. Ez olyan, hogy azt mondod egy festőnek, hogy mostantól csak iPaden lehet festeni és kiprinteljük színesben. Nem. Festék, vászon. Az a festmény. A filmre való forgatás nagyon fontos nekem. Van például egy fizikai korlát, hogy ennyi nyersanyagom van és kész. A korlátok egy művészeti alkotásnál, – és a film nyersanyag véges mennyisége egy korlát – lehetnek hasznosak. Van 50 ezer méter nyersanyagod egy filmre és nem 3 millió terrabájtod. A Mad Maxben vagy 700 órát forgattak. Azt csak megnézni, hónapokig tartott.
Végtelen alkalommal csinálhatod újra a jeleneteket, egyre tökéletesebbre.
Nem! Engem ez nem segít, és azt látom, hogy a színészeknek sem jó. Ha a színészek azt érzik, hogy ezt a jelenetet négyszer, vagy ötször tudjuk csak felvenni, akkor úgy felhúzzák magukat, ahogyan kell. Ez olyan koncentrációt és energiákat ad, ami nagyon fontos.
Azt olvastam több helyen a Saul forgatásáról, hogy elképesztően fegyelmezett munka volt.
Én így tudok dolgozni. És László is így tud. Minden film a rendezőn múlik. Hogy milyen egy film forgatása, azt úgy képzeld el, mint egy piramist, aminek a csúcsán a rendező áll. A személyisége, az igényei. Én ezt láttam Szabó Istvánnál is. Fegyelmezett, koncentrált munka. A Saul fiára egyébként mindössze 28 napunk volt. Minden nap le kell forgatni meghatározott jeleneteket. Ha nem fegyelmezett a munka, akkor ez nem megy. Ebben a koncentrációban az a csodálatos, hogy mindenki ott van, figyel, csinálja a dolgát, és ha ez ilyen fegyelmezetten megy, az minőséget is jelent.
De egy ilyen történetet, mint a Saul fia, talán nem is lehet máshogyan megcsinálni. Nem hiszem, hogy téged nem sokkolt a sztori.
A téma nem volt számomra ismeretlen, tisztában voltam a Sonderkommando fogalmával. Nem lehetsz meghatódva, miközben dolgozol. Persze, amikor először bementem a gázkamra díszletbe, akkor az olyan volt, hogy azonnal ki kellett jönnöm, mert nem bírtam. De munka közben ezt el kell tudni engedni.
Oké, de biztosan kellett idő, hogy fel tudd dolgozni azt a borzalmat, amit nekem megmutatsz.
Igen, de ez évekkel korábban kezdődött. Ennyi idő alatt el tudsz odáig jutni, hogy ne kelljen ezzel foglalkozni, hanem a munkára tudsz koncentrálni. Lászlóval sokat beszélgetünk arról, hogy milyen ne legyen ez a film. Meg kellett értenem a karaktereket, hogy miért úgy döntenek a történetben, ahogyan. Ahogyan azt is meg kellett értenem, hogy Saul mit, miért tesz. Nekem operatőrként nagyon fontos, hogy meg is tudjam mutatni, mi van a szereplő fejében. Sőt, nekem azt is értenem kell, hogy mit gondol erről a rendező. Nekem be kellett költöznöm László fejébe ehhez, és nemcsak arra a 28 napra, amíg forgattunk, hanem már jóval előtte. És ez akár konfliktusokkal is jár. Például a film vége a forgatókönyvben máshogyan nézett ki, mint ahogyan leforgattuk. Egy hasonló jelenet volt, de nem ez. Hónapokat vitatkoztunk. És persze nem tudtam kitalálni, mert nem vagyok író. Ezt a jelenetet a legvégén vettük fel. Lepróbáltuk reggel azt, ami a könyvben volt, és akkor azt mondta László, hogy mindenki menjen ki, szünet. És ott 10 perc alatt kitalálta úgy, ahogyan igazán jó lett. Akkor azt éreztem, hogy ilyen nincs.
Te rajongsz Nemes Jeles Lászlóért.
Igen, nagyon. De ez a Saul fia előtt nem volt így. A Saul alatt olyan hatással volt rám… volt az elején egy ilyen fura egyenlőtlenség. Neki ez az első filmje, én már kaptam díjakat is a filmjeimért. De a forgatás közben ez a fura dolog elmúlt. Az, amit ő végig csinált ezzel a filmmel, egyedülálló. Hihetetlen, hogy valaki első filmesként ilyet letesz az asztalra, hogy ilyen vízióval rendelkezik, és ezt a víziót át tudja tolni az egész magyar finanszírozási rendszeren. Megküzdött minden egyes csavarért. Egyszerűen csodálatra méltó az, amit csinált.
Az a jellemző most is a magyar filmgyártásra, hogy meg kell küzdeni minden egyes csavarért?
Ez nagyon sokszor így van, mivel szinte mindig alulfinanszírozottak a filmek. És sok olyan producer van, aki nem a minőségben érdekelt. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a producereket, akik a filmért vannak. Nekünk szerencsénk volt, hogy ilyen jó producerek álltak mellénk. De sok olyan producer van, akik abban gondolkodnak, hogy minél több pénzt megspóroljanak.
Spóroljanak?
Igen.
De hát most olvastam Orbán Viktor Facebook-bejegyzésében, hogy Andy Vajna olyan filmtámogatási rendszert alakított ki, amely utat nyit a tehetségeknek.
Én pontosan nem ismerem a rendszert, de az tény, hogy valahogyan ez átment a Filmalapon és Európában csak ők támogatták ezt a filmet. Ez már önmagában nagy dolog.
És közben Vajna Tímea is bedobta magát. Boldogan posztolta az Instagramjára, hogy segíti a filmet és aztán még egy igen kedves képet is megosztott az alkotókkal.
Ha őt nem zavarja, hogy odaáll egy ilyen fotózásra, akkor engem sem zavar. Ez nem változtat azon, hogy neki, vagy másnak, aki most odaáll László, a színészek és a producereink mellé, mekkora szerepe volt, vagy nem volt a film elkészültében. Ez nem lényeges.
De az lényeges, hogy a Golden Globe után mindenki arról beszél, hogy itt az új Oscar-díjas magyar film.
Kettős érzés van bennem. Egyrészt azt hiszem, hogy ha László ennyit dolgozott érte, és tényleg lassan egy éve csak ebben él, és ilyen közel van, akkor akarom, hogy sikerüljön. Másrészt meg nem tudom, hogy nem nyomja-e agyon őt ez a felelősség.
Erről beszéltünk Rőhrig Gézával is a magyarországi bemutató után, de bevallom, én akkor sem értettem ezt. Jobban úszom, mint Hosszú Katinka és az a bajom, hogy ezt értékelik? Akkor nem kell gyorsabbnak lenni a világbajnoknál.
Igen, de abba gondolj bele, hogy 38 évesen ez az első játékfilmed és kell egy másodikat is csinálni. Bármit csinálsz, akkor ehhez hasonlítanak. Persze, ismerem, és tudom, hogy László nem fog összeroppanni ezalatt a teher alatt, de akkor is féltem. Pedig, ha jobban bele gondolok, akkor már rég benne van ebben, például, amikor Harison Forddal parolázik, vagy még sorolhatnám. De akkor is félelmetes, amikor eléred, amire vágysz.
De ez a nyeremény, az Oscar-jelölés, akár azt is jelentheti, hogy többen nézik meg, és esetleg jobban megértik az emberek, mi volt az a borzalom, ami a második világháború alatt zajlott az európai zsidósággal.
Remélem.
Tud ez a film ezen változtatni?
Ebben nagyon bízom! Mást azt hiszem, nem tehetek.
