„Sajnálom, de valószínűleg ez a tíz este lesz a Monty Python utolsó szereplése.”
Michael Palin
A Monty Python Az élet értelme után szétszéledt. Ugyan sose mondták ki, hogy a csoport „feloszlott”, de Graham Chapman 1989-ben bekövetkezett halála után egyértelművé vált, hogy soha többé nem fognak együtt alkotni mint csoport.
Ezzel együtt a Monty Python azon kevés humorformációk egyike, amely feloszlása után is képes volt megőrizni jelentőségét. Az azóta eltelt harminc évben rengeteg könyv, cd, dvd, számítógépes játék jelent meg a csoporttól/csoportról, sőt, még akció figurák is. Nagy kedvencem a Gyalog galopp „ló”, ami két kókuszdió becsomagolva. Kár lenne tagadni, a fiúk amellett, hogy zseniális művészek, az üzletben sem ügyetlenek. Idén például, a Gyalog galopp 40 éves évfordulójára újra kiadták a filmet, ezúttal BlueRay-en. Természetesen ők is tudják, hogy már minden rajongónak megvan legalább háromszor, sőt, alighanem néhány utálójuknak is, de kitaláltak valamit, amitől mégis nélkülözhetetlen lesz minden Python gyűjteményből: a Boxsethez jár egy kis kastély, katapulttal, amivel birkákat, disznókat lehet kilőni.
Ezen a videón maguk a pythonok népszerűsíti a kiadványt:
Ritkán jelennek meg együtt, leginkább a Monty Python fontosabb évfordulóin, de ha mégis, az mindig felejthetetlen.
Az első jelentős megemlékezés 1989-ben volt, amely több szempontból is rendhagyó és emlékezetes marad. A BBC emlékműsort készített a Repülő Cirkusz és a német adások legjobb jeleneteiből – de a Papagáj jelenet nem került bele. Ez is lett a címe: A Papagáj jelenet nincs benne (Parrot Sketch Not Included). A műsor házigazdája a csapat nagy rajongója, Steve Martin volt.
Eredetileg az adás tartalmazott volna egy új jelenetet, amelyben a pythonok iskolásfiúkként kérdezgetik Steve Martint. Végül azonban Cleese-ék nem találták elég viccesnek, és kivágatták. Utólag visszanézve kár érte, hisz ez lett volna az utolsó alkalom, hogy Graham Chapman együtt szerepel a többiekkel. Egyes híresztelések szerint a csapat azért se vállalta, hogy megjelenjen a műsorban, mert Chapman az előrehaladott gégerák miatt már nagyon sovány volt, és méltatlannak érezték így szerepeltetni. Végül igazi Mátyás királyi megoldással szerepeltek is az adásban, meg nem is. Az összeállítás végén Steve Martin feltette a költői kérdést: „Hol vannak most? Itt, ebben a szekrényben!” Odalépett a háttérben lévő szekrényhez, kinyitotta, amiben ott kuporgott a hat Python, majd rögtön vissza is csukta, és elsétált. Még halljuk, hogy a szekrényből kiszólnak a fiúk:
Hé, Steve, nem hagynád nyitva az ajtót, hogy láthassanak minket? Martin! Martin! Gyere vissza, és nyisd ki az ajtót!
A műsornak szomorú aktualitást adott, hogy egy nappal Graham Chapman október 4-én bekövetkezett halála után került adásba. Miután Graham pont a sorozat első sugárzásának huszadik évfordulóján halt meg, Terry Jones a csapatra jellemző fekete humorral meg is jegyezte:
Az öt Python-tag úgy döntött, nem megy el Graham temetésére, mert nem akarták, hogy a szertartásból média cirkusz legyen. Egy koszorút küldtek, amely a Repülő Cirkusz főcíméből ismert lábat formázta. A koszorúra ezt írták:
„Grahamnek szeretettel a többi Pythontól. U.I.: Állíts le minket, ha túl hülyék vagyunk.” A Rolling Stones is küldött egy koszorút: „Köszönjük a sok nevetést.”
December 3-án zártkörű megemlékezést tartottak a Szent Bertalan kórházban, ahol Chapman még orvostanhallgatóként a gyakorlatát végezte. A Monty Pythonnak természetesen sikerült a megemlékezés műfaját is megreformálni. A szertartás úgy kezdődött, hogy a kórus a Jeruzsálem című himnuszt énekelte – kínai akcentussal. Ezután barátja és írótársa, John Cleese búcsúztatta. Természetesen ezt is a maga pythonos módján.
“Graham Chapman, a Papagáj jelenet társszerzője nincs többé. Az élettől megfosztva, békében pihen. Feldobta a talpát, beadta a kulcsot, fűbe harapott, kimúlt, és megtért a nagy, égi vígjátékosztály vezetőjéhez.”
Majd egy váratlan fordulattal így folytatta:
Hülyeség. Azt mondom, nem kár érte. Remélem, a pokol tüzén sül a vén ingyenélő!… Mindezt azért mondom, mert soha nem bocsátaná meg, ha elszalasztanám a lehetőséget, hogy mindenkit megbotránkoztassak a nevében.
A búcsúztató teljes szövege itt olvasható angolul, illetve videón is megnézhető a búcsúztató egy része, amelynek a végén természetesen felcsendült az Always Look on the Bright Side is.
1990-ben készült egy dokumentumfilm, Life of the Python címmel, amelyben a csapat tagjain kívül számos híres rajongó is megszólalt, többek között Dan Aykroyd, Steve Martin, Chevy Chase és Dudley Moore. A következő közös megjelenésre azonban csaknem tíz évet kellett várni. 1998-ban a Monty Python Aspenben egy életműdíjat vehetett át. Ebből az alkalomból Robert Klein beszélgetett a csapattal. A fiúk most sem tagadták meg magukat. Behozták Graham urnáját a hamvaival (természetesen nem az igazit), amit egy óvatlan pillanatban Gilliam felrúgott. Ezután a kiszóródott hamvakat felporszívózták. Végül, amikor átvették a díjat, John Cleese köszönet címén panaszkodni kezdett, hogy amikor indultak, és nagy nehézségek árán próbáltak közönséget szerezni, nem kaptak semmi díjat. Bezzeg most, amikor már híresek és gazdagok, mindenki dörgölőzik hozzájuk. Végül a díjat bedobták Graham urnájába.
A neten megtalálható az egész műsor, ez a videó a vége, a díjátadással.
1999-ben, a 30-éves évfordulón két megemlékezés is készült, mindkettőben szerepeltek a tagok és kerültek bele új anyagok is. A Paramount Comedy nevű csatornán a 30 Years of Monty Python, a Revelation (A Monty Python 30 éve – a leleplezés) című fél órás műsor a régi bejátszások mellett viccesen bemutatta – a fiúk közreműködésével – kiből mi lett a szétválás óta. Eric szerintük például könyvek dedikálásából él, Michael Palin pedig ablakokat pucol. John Cleese arról beszél a Monty Python jelentőségét taglalva, hogy többek között az atombomba, az oroszok sztálingrádi sikere, az információs forradalom és valószínűleg az 1953-as futball vb döntője se történhetett volna meg a Monty Python nélkül. Emellett a műsorban bemutattak néhány, a Brian életéből kivágott jelenetet is.
A BBC2 ennél ambiciózusabb volt. Kétórás műsort állítottak össze Eddie Izzard konferálásával, amely több apró szegmensből állt. Bemutattak néhány új jelenetet, külön rész szólt a Monty Python zenéjéről, Meat Loaf vezetésével, Michael Palin egy kisfilmben pedig saját utazós sorozatai paródiájaként felkereste Pythonlandet, vagyis néhány, a sorozatban feltűnő helyszínt.
A műsor bevezető kockái rögtön sokkolnak, de közben feltűnnek olyan régi ismerősök is, mint a cincorgonista, vagy Luigi Vercotti.
Számomra a legemlékezetesebb mégis a South Park készítőinek tisztelgése a Monty Python és Terry Gilliam előtt:
Mindenképpen meg kell említeni a Monty Python: Personal Best (Monty Python: Egyéni csúcsok) mini tévésorozatot, amelynek hat része mindegyikében egy-egy Monty Python tag legemlékezetesebb pillanatait idézték fel a sorozatból. Egyediségét az adja, hogy minden epizódhoz (Graham Chapman epizódját kivéve természetesen) leforgattak egy kísérő jelenetet az adott Pythonnal. Michael Palin egy halpofozásról szóló dokumentumfilmben tűnik fel. John Cleese 96 éves önmagát jeleníti meg, aki a műsor végén szívrohamot kap és meghal. Terry Jones pedig arról beszél, hogy a Monty Pythont teljes egészében ő találta ki és írta, az Always Look on the Bright Side-dal együtt, és nagy kegyesen hagyta, hogy a többiek is részt vegyenek benne.
Íme Eric Idle riportja saját magáról. „Jó estét, vagy ahogy itt, Hollywoodban mondják: Mennyibe kerül?”
2013-ban a pythonok elvesztették a pert, amelyet Mark Forstater, a Gyalog galopp producere indított ellenük a filmből készült musical, a Spamalot jogdíjaiért. A bíróság 800 ezer font megfizetésére kötelezte a pythonokat. Hogy ki tudják fizetni, a fiúk úgy döntöttek, ismét színpadra állnak. Eric Idle-re bízták a show szerkesztését és rendezését, egyrészt, mert a Spamalot színpadra állítása után ő rendelkezett a legtöbb színházi tapasztalattal a csapatból, másrészt, mert ráért.
A Spanyol Inkvizíciót most adták elő először élőben, Samul Holmesszal kiegészülve:
Így jött létre a Monty Python Live (Mostly) – One Down Five to Go (A Monty Python (többnyire) élőben – Egy kinyúlt, maradt még öt)
Összesen tíz előadást tartottak 2014. július 1-5. és július 15-20. között a londoni O2 Arénában. Az első előadásra rekord idő, körülbelül fél perc alatt elkelt az összes jegy.
A Favágó dal sem maradhatott ki:
Az előadásban a legjobb jeleneteket és dalokat idézték fel igazi revü körítéssel. Mint Eric Idle elmondta, azért kellett a sok táncos fiú és lány, hogy legyenek a színpadon vonzó emberek is. Hogy a fiúknak legyen ideje átöltözni, a jelenetek között Graham Chapmant bejátszásokon idézték meg.
A műsorban azért kerültek elő új elemek is, például a Pénisz dalt matróz indulóként adták elő, és kiegészítést is kapott, megszólalt a másik nem is:
Mint mindig, természetesen most is akadtak fanyalgók a sok pajzán elem miatt. Számomra, és szerintem nagyon sok rajongó számára, olyan volt, mint egy kedvenc zenekar nagy búcsúkoncertje. Rockkoncerteken szokták a legnagyobb slágereket olyan ovációval fogadni, mint például Londonban a Papagáj jelenetet:
Vagy a nudge-nudge szkeccset:
Jövő héten áttekintjük a Python tagok Python utáni karrierjét, utána pedig elbúcsúzunk a fiúktól, és felkészül Rowan Atkinson.
A búcsú:
