Rögtön ez volt a legelső gondolat, ami eszembe jutott a vetítés után. Látszólag ugyanis elég sok dolog adott ahhoz, hogy Az éjszakám a nappalod minimum jópofa legyen. A színészek (kivétel nélkül mindenki A-listás, menő és tehetséges), a helyszínek (Budapest ezerarcúsága továbbra is lenyűgöző), a látvány (Pater Sparrow látványtervező ismét remek munkát végzett) mind arra predesztinálják a filmet, hogy maradandó élményben legyen része a nézőnek. Egy menő, fiatalos, laza egysorosokkal teli, bűnfilmet várunk. A maradandó élmény ugyan megvolt, de korántsem volt olyan kellemes, mint ahogy azt az első tíz perc jósolta.
Az alkotópáros – Dési András György és Móray Gábor – egyaránt rendezői és írói is a filmnek. A korábban kisfilmeket készítő Désinek és Móraynak ez volt az első nagyjátékfilmes próbálkozása, amit a Filmalap 270 millió forinttal támogatott. Ez egy magyar filmnél átlagosnak mondható, nem számít különösebben nagy összegnek, de éppen elég lenne ahhoz, hogy egy igényes filmet pattintsanak össze. S noha az igényességgel különösebb probléma nincs, – bár az operatőri koncepció egy idő után egyszerűen eltűnik, és ez elég érthetetlen – a legnagyobb baj a forgatókönyvvel, illetve annak hiányával van.
A film honlapján az alábbi kommentár olvasható a rendezőktől:
„Novák életével látszólag minden rendben: érdekes munkája van és szép barátnője, akivel épp családalapítás előtt áll. Igaz, hogy a feketedobozok szervizelése, amit egy repülőtér eldugott laborjában végez, a valóságban távolról sem olyan izgalmas, mint sokan hiszik, a kollégája néha az idegeire megy, a barátnője pedig a munkahelyi főnöke, aki odahaza is szívesen parancsolgat, Novák mégis elégedettnek tűnik. Ám egy ellenállhatatlan erő – a pszichológusok talán azt mondanák, hogy a korosztályában oly gyakori egzisztenciális szorongás, a “kapunyitási pánik” – kilöki az ágyból, és éjszakai utazásra indítja.”
Novák hát éjszakánként Budapest utcáit rója, mígnem megismerkedik egy négyfős bandával, melyet a nagyszájú és energikus Volf (Anger Zsolt) vezet. A csapat további tagjai Gida (Kovács Krisztián), Turi (Vajda Milán) és Flóra (Pálos Hanna) pedig mindenhova és mindenben követik Volfot. Novák éjszakáról éjszakára részben önszántából, részint Flóra miatt egyre közelebb kerül a csapathoz, Volf pedig szeretné beszervezni egy balhéba, Novák pedig ahogy tud, ellenáll. Egy ideig.
Novák éjszakai kiruccanásai alatt egy soha nem látott Budapestet festenek le a rendezők. A neonfényes, nedves aszfaltú Budapest nyitóképeivel indul a film. Elektronikus zenei lüktetést hallunk egy kis fémes jazz-zenével fűszerezve. Szépen át is mossa az ember agyát, egy pillanat alatt átjár minket a fülledt, budapesti éjszaka ismerős, mégis egyszerre idegen és elemelt világa. A neonok veszettül vibrálnak, ahogy kell, sistereg a cigi vége, az éjszakai netkávézóban multikulti közönség webkávézik… és soha többé nem fogunk ennél jobban ráismerni Budapestre. Ez önmagában még egyáltalán nem baj, láttunk már hasonlót az Isteni műszakban, és a nappali és éjszakai szekvenciák eleinte szépen tagolják is a forgatókönyvet. Az éjszaka az ismeretlené, a nappal pedig a biztonságot jelentő munkáé és magánéleté.
Azt várná az egyszeri néző, hogy az álmatlanságban szenvedő Novák egy idő után nem fog tudni különbséget tenni éjszaka, nappal, álom és valóság között. De tud, és a film nem is erről szól. Nem is arról, hogy Novák a banda hatására elveszíti a kontrollt az élete felett. Nem is arról, hogy a babát váró felesége miatt menekülnie kéne a valóság vagy egyáltalán a felnőtté válás elől. (Hiába állítja ezt fentebb a rendezőpáros, ez egyszerűen tényleg nincs benne a filmben.) Még csak arról sem szól a film, hogy Novák beleszeret Flórába aki elcsavarja a fejét, és emiatt minden összedől. Kb. ez történik: Novák nem tud aludni, kijár éjszakánként, beszervezik, ellenáll, aztán megint beszervezik. Összeveszik a csajával, majd kibékülnek, és a végén mindenki megkapja méltó jutalmát vagy büntetését.
Ha az volt a cél, hogy a néző azonosulni tudjon Novák sehova nem tartásával, akkor jelzem, hogy sikerült, mert ez a szereplő tipikusan az a figura, akivel csak úgy megtörténnek a dolgok. Nem áll ellen, nem harcol, néha ugyan felemeli a szavát, de jellemzően mindig visszarántható a hülyeségbe. Viszont ennél több azonosulási pontot nem igazán érzünk vele kapcsolatban, és ez sem olyan, amivel nézőként szívesen azonosulunk. A többi szereplőre sajnos közel ugyanez jellemző.
A banda tagjainak nincsenek nagyon határozott vágyai vagy céljai, mindössze Volf az, aki szeretne néha több pénzt különböző balhékból, melyet ugyan elmond sokszor, de nagyon nem tesz az ügy érdekében. Mondjuk sikerül egymás ellen fordítania Gidát és Novákot azzal a szöveggel, hogy mindkettőt arra kéri, segítsen neki megölni a másikat, akik erre jól kiakadnak és velünk nézőkkel együtt nem igazán értik, miért volt erre szükség. Ahogy azt sem lehet érteni, hogy Gidával kapcsolatban miért merül fel egy ponton, hogy lehet, hogy meleg? Soha a büdös életben nem kerül szóba többet, és elsőre hihetjük azt, hogy ez valamilyen karakterárnyaló tulajdonság, de valójában semmit nem ad hozzá a figurához. A Flórát játszó Pálos Hanna életem egyik legnagyobb szerelme, és ha nem csak annyi lenne a szerepe, hogy egy hátizsákban és szoknyácskában egy 6 éves kislány értelmi szintjén cukiskodjon, akkor színészi képességei is előtérbe tudtak volna kerülni. Turi, aki az egysorosokért felel és 0-24 „namaste”-zik, nem vicces, ahogy az Anger szájába adott szlengnek szánt „Rákóczi túrosok” sem hangzanak jól.
A karakterek kidolgozatlanok, a dinamika semmilyen irányba nem működik közöttük, és ez amiatt lehet, mert a sablonos archetípusok egyáltalán nem rendelkeznek mélységekkel. Maga a főszereplő sem, vagy a barátnőjét játszó Szamosi Zsófi sem – viszonyuk kimerül a bújós barátnő-kemény főnök tengelyen. Hiába a szép látvány, az A-listás színészgárda változatosnak szánt karakterekkel, ha egyszerűen hiányzik a filmből a legfontosabb: érdemi történet, aminek van eleje, közepe és vége.
És egy apróság: kevesebb NEM vicces dolgot láttam filmen annál, minthogy két férfi egy jegygyűrűt próbál látványosan kivenni egy nő szájából.
Az éjszakám a nappalod, 2015 – Értékelés: 6/10
Színes, magyar fekete komédia, 99 perc.
