A kortárs magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb szerzőjének levele az Élet és Irodalom pénteki számában jelent meg. Azt Esterházy Péter távollétében olvasták fel a könyvvásáron. Részlet a levélből.
Erről sokat tudnék beszélni, a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.) Folytatom zárójelen kívül, mintha mi sem történt volna.
A levélben Esterházy később figyelmeztet arra, hogy kénytelen írni arról, mi van most Európában és mi van Magyarországon.
Tulajdonképpen könnyű és elég magától értődő volna erős és tárgyszerű kritikával illetni a magyar gyakorlatot, élén a miniszterelnökkel. Gyűlöletkeltés, gyűlöletkampány az indulatok csillapítása helyett, bűnbakkeresés (ősi, magyar szokás, mindenki hibás, csak mi nem), hergelés, az ország felosztása jókra és rosszakra, legrosszabb reflexeink, hagyományaink mozgásba hozása, a harcos retorika és következményei. Egyre militánsabb és militárisabb intézkedések és törvények.
Szerinte azonban ezeket a kormány szemére hányni kevés.
Nem érdekli őket, ezer kibúvót találnak, a sima hazugságtól, a manipulatív adatkezelésen át a lehetséges nyugati példákra való hivatkozásig. Ami hol valóságos érv, hol maszatolás. Kevés, mert a probléma létezik. Mit jelent az iszlám és afrikai kultúrájú emberek megjelenése ebben a formában? Tényleg csak jóindulat és humánum kérdése a jó válasz? Vajon minden lehetséges és fontos kérdést fölteszünk magunknak? Vagy mi is harcban állunk, és fontosabb az összetartás és az ellen kijelölése? Mi, ami megőrizhető és mi nem? Nincs itt vége, csupán abbahagyom.
Az ÉS közölt még egy írást, Grecsó Krisztiánét.
Őszintén, minden irónia nélkül kívánom Dippold Pálnak, hogy ő, ha ne adj’ isten, ekkora baj éri, még csak hasonló reakciókat se kapjon. Hogy kollégái, ismerősei, családja támogassák, ha véletlenül – tényleg nem kívánom – arra szorul. Mert Esterházy Péterrel ez így van. Olvasók, barátok, rajongók, kollégák ezrei gondolnak rá a legnagyobb aggódással, szeretettel nap mint nap, állnak meg, néznek fel az égre, hogy ha van isten, vagy ha nincs, akkor is, Péternek meg kell gyógyulnia.
Grecsó Krisztián arra reagált, hogy Dippold a Széles- és Bayer-féle Magyar Hírlapban a göteborgi könyvvásárról ezt bírta írni.
Esterházy Péter levelét a svéd kiadója olvasta fel: mint az író levélírta, betegsége miatt nem tud részt venni a könyvvásáron. »Hogy mi az irodalom, azt negyvenöt év után is (azóta van toll a kezemben) nehezen tudnám megmondani« – írta a világhírnév küszöbén pipiskedő művész, aki valószínűleg posztmodernül krétát kajált, amitől lázat tudott előadni, így hiányzása igazolt.
