A francia filozófus Denis Diderot által megalkotott fogalom előbb az irodalomban és a színházakban honosodott meg, itt kapta a nevét is: a színészek a színpadon ugyanis három fal közt játszanak, a negyedik pedig a közönségtől elválasztó képzeletbeli fal, melyet áttörve a néző és a színész közt tényleges kapcsolat alakul ki, hiszen érzékelteti, tisztában van azzal, hogy figyelik. A darab szereplője ilyenkor háttérinformációkat oszt meg a nézővel, vagy épp a gondolataiba avat be.
A filmek, főként a hangosfilmek megjelenésével ez a szokás egyre inkább átszűrődött a filmművészetbe, ma majdnem minden filmben találkozhatunk ilyennel, kezdve a legbugyutább tinivígjátéktól a komoly drámákig:
A legjobban talán a Kártyavár (House of Cards) főszereplőjét, Frank Underwood-ot alakító Kevin Spacey használja ezt, sokszor cinkostársként szólva a nézőkhöz:
