Nagy Feró összeállt az RTL Klub leánycsatornájával, hogy produceri minőségben összerakja a tévétörténet eddigi legszíntelenebb-szagtalanabb, de ennek ellenére meglepően nézhető, mégis kínos mutáns-hibridjét, a Partyzánokat, ahol minden héten öt fiatal vagy kevésbé fiatal fiú és lány hajt azért, hogy ő kapja A Hét Partyzánja címet. A titulus csábító, a műsor viszont közel sem annyiból áll, hogy leisszák magukat, aztán az nyer, aki a legmagasabb véralkohol-szinttel is haza tud vezetni. Sőt, ilyen nincs is benne.
A Partyzánok struktúrája a Vacsoracsata hagyományait követi: a készülődés-vacsora-buli háromszög alkotja az egyes epizódok gerincét. Heti bontásban pedig az öt partyarc vetésforgóban, egymást megvendégelve igyekszik bebizonyítani, hogy ő képes a leghangosabban berregetni a bulifűnyírót. Ebben az esetben is érvényesül a ValóVilág aranyszabálya, a készítők igyekeztek összeszedni a lehető legkülönfélébb arcokat. A hétfői házigazda Tomi volt, aki Tom White néven, másodállású rockabilly-énekesként és szájharmonikásként keresi a kenyerét. A második adásban Jessica lesz kénytelen összerakni egy spanyol témájú estet. Ő a standard jó csaj, aki a fiatal korát feltehetőleg tényleg partyzással töltötte. Mirtill vele szemben földtől elrugaszkodott művészlélek lánykának álcázza magát, aki közben láthatóan előítéletekkel viszonyul minden történéshez, mert nyerni akar. Colette extrovertált hip-hop táncos, aki nagy hanggal élvezi a bulikat és korrekt módon pontoz is. Az ötödik szereplő, Matyi pedig az a csávó, aki kínosan érzi magát a kamera előtt a vacsora és a buli közben, mivel annyira nyerni akar, hogy az egy hétig tartó etapban is úgy taktikázik, mintha a több millió forint lenne a tét.
A valóságshow-szál azonban nem igazán képes működni a műsorban. A ValóVilágban több hónapjuk van a szereplőknek, hogy kivetkőzzenek magukból, a Vacsoracsatában pedig hírességek jópofiznak egymással, amit a bulvár-vonal miatt zabálnak a nézők. Itt viszont csak egy hét adott a partyállat kiszabadítására, ami vadidegen emberek esetében a legjobb esetben sem eredményez többet kínos pillanatoknál és kellemetlen viccek utáni fogcsikorgatós vigyorgásnál. Csakhogy nem merül ki ennyiben a dolog, nem véletlenül illettem a műsort a “mutáns-hibrid” kifejezéssel. Ugyanis a készítők rendkívül kreatív módon úgy döntöttek, hogy ötvözik a valóságshow-t némi tehetségkutatással.
Minden szereplőnek ki kell választania egy számot, amit előad a többieknek, hogy addig se kezdődjön a buli aljasodós része, és ha ez nem lenne elég, puszta “jófejségből” adnak nekik még egy számot, csak azért, hogy nézőként lehessen röhögni azon, milyen bénán nyomják el. Körülbelül ez az a pont, amikor jobb elkapcsolni valamelyik másik csatornára. Tomi természetesen jó rockabilly-zenész módjára Elvist választott, szívatás céljából pedig megkapta a készítőktől az Apuveddmeget. Korrektül áthangszerelte, a szöveget viszont nem tudta megtanulni. Mindezek után a szereplők nem itták le magukat, csak pörögtek-forogtak egy kicsit a rockabillyre, úgyhogy fogalmam sincs, mi okból nyeri meg bárki is a nívós A Hét Partyzánja címet, mert partyt abszolút nem lehetett látni a műsor folyamán.
Ami pedig még egy lapáttal rádob a Partyzánokra, az a narrátor… dobpergés… maga Nagy Feró személyesen! Az ember néz egy szürke műsort, ami csak azért élvezhetőbb, mint az összes többi valóságshow, mert a nagy unalomban legalább nem akarja senki átharapni a másik torkát, és a szereplők sem az ostoros moszatok szintjén mozognak értelmi képességeik tekintetében – erre bedobják Nagy Ferót. A narrátor szerepében Feró borzalmas monológokat olvas fel, undorító módon kárörvend, ha valaki nem ismeri az általa kiosztott számot és közben végigkáromkodja az adást. A kicsivel átlag alatti műsorból könnyed kézzel rosszat csinál, amihez csak gratulálni tudok neki.
A Partyzánok legnagyobb hibája viszont nem a színtelenség (az még pozitívuma is), nem a műfaji katyvasz, de még csak nem is Feró. A műsor attól kifejezetten kellemetlen élmény, hogy nem próbál semmi újat mutatni a maga kategóriáiban, mint ahogyan azt annak idején a valóságshow-k közt a Survivor, vagy tehetségkutatók terén a Voice tette. A készítők csak összedobálták a jól ismert formulákat és azt gondolták, hogy ezzel valami igazán újat alkottak, vagy ha nem is, hát a néző majd úgyis megeszi, hogy ez új, mindeközben pedig csak egy nagy vízfej a végeredmény.
