Az ős-kémműhold: galambok fényképezőgéppel
A német gyógyszerész, Julius Neubronner éveken át szállítatott gyógyszert saját postagalambjaival, mielőtt fanasztikus ötlete támadt volna: a madárra szíjazott fényképezőgéppel háború esetén tökéletesen meg lehetne figyelni az ellenség állásait. Az 1907-ben kidolgozott technika során saját készítésű fényképezőgépeket használt, köztük panoráma- és sztereofotók készítését lehetővé tévő darabokat is.
Az ötletet a porosz hadsereg örömmel üdvözölte, így az első világháború több csataterén, köztük Verdunnál és a Somme-i csatában is készültek ma már felbecsülhetetlen értékű felvételek. Sajnos mindez nem volt elég arra, hogy továbbra is igényt tartsanak a galambokra.
A következő két évtizedben a német és a svájci hadsereg is kutatott a témában, végül 1937-ben egy svájci órásmester, Christian Adrian Michel olyan, 16 mm-es filmet használó kamerával állt elő, mely időzítőt tartalmazott, így beállítható volt rajta, hogy a gép hány percenként (1-60) készítsen képet. A hetvenes években a CIA próbálkozott az ötlet továbbfejlesztésével, de a galambok életlen fotókat készítettek, és inkább egymást fotózták cigarettacsikkel a szájukban.
Fotók: Wikimedia Commons / Wikimedia Commons / Novacon
Az éles fülű kémmacskák
A CIA hatvanas években Operation Acoustic Kitty néven indított kísérlete olyan macskák kiképzését tűzte ki célul, melyekkel észrevétlenül hallgathatják le a célpontjaikat.
A macskák egyórás operáció során fülkagylóba helyezett mikrofont és nyakszirtre erősített rádiós jeltovábbítót kaptak, hosszú szőrük alatt pedig egy, a farkuk hegyéig tartó, természetesen hajlékony antennát helyeztek el.
A több, mint húszmillió dollárt felemésztő projektnek azonban több apró hátulütője is volt, mint például az öntudatos állatok nem voltak olyan együttmüködőek, mint például a kutyák, így a képzés komoly nehézségekbe ütközött.
A végső lökést a pénzt magába fekete lyukként szívó kísérlet leállítására az első felkészített kémmacska akciójának sikertelensége volt: két, padon ülő férfi beszélgetésének kihallgatása helyett a macska az útra tévedt, ahol azonnal elütötte egy taxi.
Fotó: Today I Found Out
A patkány, mint szovjet biológiai fegyver
A rágcsálót nem csak a brit, hanem a szovjet hadsereg is megpróbálta felhasználni az ellenség gyengítésére: a Sztálingrád felé haladó, Friedrich Wilhelm Ernst Paulus tábornok által vezetett 6. hadsereg felé tularémiával fertőzött patkányokat küldtek, melyek rengeteg német katonát gyengítettek meg – a főleg mezei nyulakat, madarakat és hüllőket érintő betegség tünetei egyébként a kimerültség, hidegrázás, fejfájás, láz, bőrfekély és fájdalmas nyirokcsomók, amelyek épp elegendőek voltak a harci kedv villámgyors csökkenéséhez.
A szovjetek arra viszont nem számítottak, hogy a németek egyszer tényleg eljutnak Sztálingrád közelébe, így a fertőzés saját katonáik közt is elkezd majd terjedni.
Fotó: Jean-Jacques Boujot
Vízi szuperkatonák: a harci delfinek
Az amerikaiak a vietnami háború során, a hatvanas években kezdtek el kísérletezni a delfinek katonai célú használatával, az első és második Öböl-háborúban néhányuk harcolt is, feladatuk a bajba került búvárok megmentése és a vízalatti aknák felderítése volt. A program még mindig tart, jelenleg körülbelül hetvenöt delfin és oroszlánfóka él az amerikai hadsereg San Diego-ban található kutatólaboratóriumában.
A szovjetek természetesen ebben is követték az amerikaiakat, ők viszont a kilencvenes évek során lezárták a programot, majd átadták az ukránoknak.
Északkeleti szomszédaink 2000-ben továbbadták az egészet Iránnak, de három éve újra folyik a munka az akkor még Ukrajnához tartozó Krím-félszigeten.
Fotók: U.S. Navy / U.S. Navy
A patkánybomba
A britek a második világháború derekán, 1941-ben megpróbáltak az ellenség szénszállítmánya közé robbanóanyagal töltött döglött patkányokat helyezni, amelyek begyulladva majd jól felrobbantják a Harmadik Birodalom kazánjait.
Sajnos az ötletet nem volt lehetőségük élesben tesztelni, hiszen a németek már a legelső szálítmányt lefülelték. A következő években a Harmadik Birodalom különböző katonai iskoláiban állították ki a bombákat.
Fotó: National Archives
Kutyák és tankok
A szovjet hadsereg a harmincas évektől kezdve kísérletezett betanított kutyákkal, a második világháború során pedig előszeretettel használták őket német tankok, bunkerek és más katonai célpontok megsemmisítésére.
A tanítási fázis egyszerű volt: az éhes kutyák csak akkor kaptak ételt, ha a tankok alá kúsztak. A harctéren persze mindezt egy tíz-tizenkét kilós, robbanóanyaggal teli táskával a hátukon kellett abszolválniuk, a méretes kioldószerkezet viszont aktiválódott, amint az a tank aljához ért.
A kutyák hatékonyságáról nem állnak rendelkezésre adatok, de a háború évei alatt (többek közt a kurszki csatában, Sztálingrádnál, a tengerparti Rosztovnál, valamint a legkisebb orosz olajmezőnél, Majkopnál) háromszáznál is több tankot sikerült harcképtelenné tenniük.
A háború végeztével a projekt nem állt le, sőt, a Szovjetunió felbomlása után az orosz hadsereg még egészen 1996-ig nem vetette el az ötletet.
Fotók: warwriting / primeportal
A burgonyabogarak támadása
Az ötvenes évek elején több keletnémet lap is beszámolt olyan repülőgépekről, amelyek elhagyva a légteret rengeteg krumplibogarat hagytak maguk után, melyek módszeresen pusztították az NSZK burgonyaföldjeit. A kormány rövidesen plakátokon, újságcikkekben és röplapokon adta hírül “az amerikai invázió hatlábú képviselőinek” (Amikäferként, azaz amcsibogárként, vagy épp Yankee Beetle-ként, azaz jenkibogárként is emlegették) érkezését, a diákok tanítás után a bogarakat és lárváikat szedték a termőföldeken.
Természetesen az amerikaiaknak semmi köze nem volt a burgonyabogarak megjelenéséhez, hiszen az már a háború előtt is megszokott látvány volt, de a kormánynak kapóra jött az ellenségnek kikiáltott Egyesült Államok besározásának lehetősége.
Egy ellenséges ország mezőgazdaságának ily módon való gyengítése egyébként másoknak tényleg eszébe jutott: a franciák az első világháború után Amerikából szerettek volna rendelni egy jókora szállítmányt, amit később bevethetnek a németek ellen, de tartottak tőle, hogy a bogár a saját földjeiken is megjelenne, így inkább elvetették az ötletet. 1943-ban a németek terveztek egy hasonló akciót, de végül az sem valósult meg.
Fotók: Adoxoblog / Wikimedia Commons
A KFC-hadművelet
A KFC-hadműveletként ismertté vált 2003-as Kuwaiti Field Chicken valószínűleg a világ valaha volt legfurcsább katonai döntése volt, melynek keretein belül az amerikai hadsereg néhány Humvee-jének tetejére egy ketrecet erősítettek volna, benne egy szerves gázérzékelőként működő csirkével.
A Kuvaitba küldött 43 állat közül negyvenegy egy héten belül elpusztult, így a rendszer tesztelésére sem volt lehetőség. Kár.
