Kultúra

„A kan Marilyn Monroe”

A „Félelem és Reszketés Las Vegasban” szerzőjének hatása a mai napig kimutatható többek között a magyarországi újságíráson is. Az évforduló kapcsán Vágvölgyi B. Andrást kérdeztük, aki személyesen is ismerte Dr. Gonzót.

A filmek kapcsánnagyjából mindenki ismeri Thompson nevét. Helyezd el kérlek, ki volt, mit csinált és miért fontos.

Hunter Stockton Thompson a kan-Marilyn Monroe, amerikai ikon. Írók közül keveseknek sikerült ez, Hemingwaynek, Kerouacnak, Ginsbergnek, Burroughs-nak, Norman Mailernek. Ő a gonzo műfaj atyja, mely zsánernek millliom definíciója van, ezekbe nem mennék bele részletesen, az egyik, hogy hallucinogén tudatmódosítok hatása alatt kell írni, ez jól hangzik, de csak mérsékelten igaz persze. Hippi-író, a legendás Rolling Stone újságírója volt, a Hell’s Angels-ről írta első könyvét, a “Félelem és reszketés Las Vegasban” volt a nagyobb áttörés. Rengeteg dokumentumfilm készült róla és három hollywoodi játékfilm az életéről vagy a műveiből. 


Ralph Steadman képe Hunter S. Thomsponról

Te mikor találkoztál először a HST névvel? Mennyire hatott rád?

1990-ben dolgoztam New Yorkban a Times és a Village Voice szerkesztőségében, akkor mondta egy haver, hogy ezzel az életművel meg kellene ismerkednem. 1993-ban a Magyar Narancs könyvsorozatának első darabja volt a “F & L in Las Vegas“, azt én fordítottam, nyilván hatott a gondolkodásomra. 

Hogyan buliztad ki, hogy személyesen is találkozhass vele?

1995-ben is hosszabban Amerikában voltam, a keleti parton. Mikor a hivatalos dolgomnak vége lett, akkor nyugatra vágytam, először Allen Ginsberget – akit egyik magyar fordítóján, Eörsi Istvánon keresztül ismertem – látogattam meg Coloradóban, ahol egy buddhista egyetemen tartott nyári poétikai kurzust, aztán átgurultam Woody Creekbe. OLvastam róla az egyik életrajzi könyvet, abban volt egy infó, hogy haver egy haverral, aki a Boston Globe New Orleans-i tudósítója volt, ő ismertetett össze Loren Jenkins-szel, a Washington Post Pulitzer-díjas haditudósítójával (Libanon, 1982-es háború), aki akkor Aspenbe, tehát a környékre vonult vissza, ő vitt el Hunterhez. Ez így jó volt, nem lőtt le. Bár megfenyegetett fegyverrel, de ezt megírtam,  az 1998-as “Narancs Blue” c. könyvemben.

Mennyire igaz a köré épült legenda a mérhetetlen mennyiségű droggal és piálással?

Mikor másodszor és utoljára találkoztam vele, tíz évvel később, 2005 február 13-án, pont egy héttel az öngyilkossága előtt, akkor reggelire (délután hatkor) gyümölcssalátát, áfonyás palacsintát, kávét, négy csík kólát és két nagy pipányi zölderőt fogyasztott. Ezalkalommal fegyverrel nem bíbelődött, bár igazi trigger-hippie volt, de a következő vasárnap maga ellen fordított egy 45-öst. Ezt is megírtam, a tiszteletből lefordított utolsó könyv, “A Félelem birodalma” utószava volt. Mostanában fog megjelenni az elmúlt tíz év dolgait összegyűjtó “Pazar évek sötétben” c. könyvemben.

Magyarországon téged tartanak a gonzo bevezetőjének, még Magyar Narancs főszerkesztő korodból. Mennyiben lett más a magyar gonzó, mint a thompsoni? Él még ez az újságírói stílus vagy az internet kinyírta?

Talán én is hozzájárultam HST magyarországi megismertetéséhez, ennek örülök és büszke vagyok rá. A magyar gonzo magyarul van, nehézkesebb, más a struktúrája, keletibb és európaibb. A thompsoni angol, nagyobb lélegzetű. Ő olyasmit mondott magáról, hogy “mestere vagyok az angol nyelvnek, akár zenei eszközként, akár politikai fegyverként használom”. Szerintem nem nyírta ki az internet, hanem a jó netes sajtó nagyrésze hunterthompsonikusan építkezik, azt a hagyományt viszi tovább, előidejűség van, nem kinyírás. Ezt angolul és magyarul is megtapasztalhatjuk.

Mit csinálsz most? Rendezel, írsz?

Kicsit herótom van abból a Turkesztánból, amit Magyarországból csináltak, úgyhogy most Európában, Romániaban élek, tanítok. Persze, írok. Csinálnék filmet is, de nem tűnök Vajnárium-kompatibilisnek, így meg nehéz.


Vágvölgyi a Kolorádó Kid forgatásán

Most ért véged a pered Áder János Köztársasági Elnökkel. Egymillióra perelt, mert azt mondtad részegen lövöldözött, azért került a fogdára a katonaság alatt, míg te azért, mert szivaroztál a sorakozó alatt. A bírósági ítélet szerint 50 ezer forintot kell fizetned ezért.  Üzensz-e valamit a köztársasági elnöknek?

Hajdani fogdatársamnak, így az elsőfokú  ítélet után? Szia Janó! (A bíróság felhívott, hogy tartózkodjam a további jogsértésektől.)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik