„A Nagykanizsáról Budapestre tartó vonalon haladtunk. Ketten voltunk a mozdonyfülkében az egyik kolléganőmmel. Este fél nyolc után értünk Balatonszemesre. A pálya mellett a bal oldalon egy férfi sétált, majd megállt a kitaposott zugátjárónál. Azt hittem, arra vár, hogy a vonat elhaladjon – mesélte a Borsnak az egykori masiniszta.
A férfi szerint nem viselkedett szokatlanul, csak ácsorgott és semmi jel nem mutatott arra, hogy öngyilkosságra készül. Mikor az állomáshoz közeledtek, lelassított 50 kilométeres sebességre. Hirtelen a kollégája felsikoltott, hogy „jaj, beugrik!”. „Egy koppanást hallottam. Fékeztem, leugrottam a vonatról és hátraszaladtam.” – mondta Elsik László.
A mozdonyvezetőnek ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy kit gázolt el. Amikor Pestre ért, ott tájékoztatta a főirányító, hogy Latinovits Zoltán volt az áldozat. Ez volt az első gázolása, és nagyon megviselte az eset. Hosszú évekbe telt, mire feldolgozta. Már nyugdíjas, de a mai napig kísérti az eset. Szerinte egyértelmű, hogy öngyilkosságról volt szó, mert tíz méteren belül ugrott.
