Szilveszter van, az új évtől semmi sem várható, de legalább nem okozhat csalódást. János és Joshi albérletében készül a vigasság, kevés ital, sok fű, az ital drága, fű meg van. A halott angol hercegnőről elkeresztelt saját termesztés, Diana kitart. Hortobágyon nőtt, igaz magyar fajta, alig néhány sarokra nyúlt délceggé, ott gyűlt a téhácé, köpésre a Kilenclyukú hídtól. Jön a megváltás a magyar pusztából a magyar pusztába, legalább álmodni lehet vele.
A szilveszteri buli végletes, egyszerre önfeledt és szorongós. A számegyenesen mindenki máshol keresi ki, mennyire áll az egyik, és mennyire a másik végponttól. János könnyed házigazdát alakít, és gyakran megöleli új, fiatal barátnőjét, de Daru látja a szemében a keserves akarást. János is nagyon jól tudja, hogy Sára meg Lea alig néhány sarokra mulatnak, négyesben. Egy házas- és egy jegyespár, előttük a jövő. Sára sok szépet hazudik Darunak, hogy majd átnéz, átszökik, de Daru biztos benne, hogy ez lehetetlen. Milyen ürüggyel lehetne eljönni egy szilveszteri estéről, ahol csak két pár van, ahol „a célba ért jövő” című darabot adják, és ők benne a színészek. Hogy lehetne abból kilépni? Daru figyeli magát, és most először arra gondol, nem is baj. Hogy innen, ebből a társaságból, ebből a buliból nem hiányzik Sára. Túl vad, okoskodó és sznob lenne ez neki, nem értené a viharsarki boldog önsajnálat logikáját, utálná a füvet, nem értené, hogy betépve hogyan kell a lassúnál is lassabban emelni föl a tekintetet, mintha a Sátántangóban élnél. És ők ott is élnek, a körkörös, soha nem haladó időben, nénik veszik meg a nénik tyúkjait, mondja Daru. Még csak isznak, de táncos a kedv és duhaj az indulat. Asztalcsapkodás, nótázás következik, a lányok megölelve, a poharak lecsapkodva. Daru a negyedik pálinkáját issza, nagyon erős, viharsarki fajta. Nincs baj, nincs bánat, kiabálja, csak bánat és bánat van, kiabálja utána, de nem számít. Semmi sem számít. János barátnője nagyon fiatal, tizenéves, nem érti, hogyan lehet így vágyni a szeszre, a bódulatra, de együtt nevet velük, szépen gömbölyödik az este.
Csöngetnek. Daruban felparázslik a remény, talán Sára az. Megszökött hozzá valahogyan, Sára tényleg szereti őt, Lea csak kihasználja, megalázza Jánost, de az ő szerelmük tiszta dolog.
Lea áll az ajtóban. Lea az, egyedül. Jánost keresi. Ez mindennél jobban fáj. Nem elég, hogy Sára nem jön el, de Lea megcsinálja, elszökik, ő bezzeg itt van, neki hiányzik ennyire János. Csikorgó csönd lesz. János barátnője semmiről sem tud, de mindent érez, látszik a szemén, hogy fél, érti, hogy valami olyasmi történik, amihez ő még kevés, neki erre nincs hatása. Daru figyeli a némafilmet, az arcizmok, szemek játékát. Lea be sem lép, senki meg sem szólal. Lea azonnal megérti, megváltoztak a viszonyok, hogy ő itt nem maradhat, nincs helye. Csak a mulatós kazettámért jöttem, mondja. Daru nem győzi csodálni. Leában még több a fortély, a komiszság és a logika, mint Sárában, pedig Daru Sárától is el tud képedni. Nem hiszi el, hogyan tud mindig túljárni az eszén. János vár, vár, kétségbeesve gondolkodik. Ez most erőn felül van, improvizálni kell. Ügyesen válaszol. Daru most tőle is megijed. Ott áll mögötte a barátnője, a zavart csöndben odalépkedett, már lassan megérinti a hátát, amikor János megfordul. A fene egye meg. Azt sajnos bevittem az irodába.
János már egy reklámcégnél dolgozik, csak néhány hónapig bírta a szociális iroda nyomorúságát. Az iroda szemben van az albérlettel. Daru bólogat, tökéletes válasz. Sajnos be van riasztva, mondja János, és egészen ártatlanul a barátnőjére néz. Nem árulhatom el senkinek a kódot. A barátnője úgy csinál, amint aki megnyugodott, hisz neki. Hinni is akar neki, nincs más választása. János felkapja a kulcsot, Lea kilép a lépcsőházba, János megcsókolja, vagyis inkább puszilja a barátnőjét, azonnal visszajövök, mondja. Becsukódik mögöttük az ajtó. Daru nem mer a lányra nézi a szégyentől. Vedelni kezd, most látja csak, huszonöt perc múlva éjfél. János barátnője szemben állt az órával, vagyis látta, hogy a barátja mikor megy el egy idegen nővel. Valamiféle mulatós kazettáért. Daru harsányságot imitál, nevetnek, átveszi a házigazda szerepét. Már csak negyedóra. Ilyen gyors numera nincs, nem fog visszaérni. Már csak öt. János ivott, sokat ivott, az meg lassítja a testet. Már csak három.
A társaság morgolódik. Daru nem tehet mást, behozza a pezsgőket a teraszról. Lopva átnéz a túloldalra. Minden ablakban égnek a fények, de legalábbis pislákol valami, nem lehet tudni, melyik az iroda ablaka. Bent előkerülnek a csinosabb poharak, néhány pezsgős, több boros, akinek semmi nem jut, bögre. Már csak két perc. János barátnője kifelé néz, ki az ablakon, ő is tudja, mi történik. Hogy valahol szemben. Néhány méterre ide. Most. Metsző hangok. Rozsdás hangok, így énekel a társaság. Megbűnhődte már e nép. Körben állnak, spontán kör, nehéz benne nem nézni senkire, Daru mégis próbál a semmibe fókuszálni, mint aki nagyon részeg, közben arra gondol, ilyen mélyre nem lehet menni, János megalázza magát és a társaságot, de leginkább ezt a lányt, akinek még csak menekülési útvonala sincs. Még csak haza sem tud menni. Nincs meg a mulatós kazetta. A boldog új évezés előtt szavalás, ez a társasági hagyomány, Adjon az isten szerencsét. Cifrán folytatódik a vers, most galádul aktuális. Szerelmet, forró kemencét. Nahát, azt most adott. Jánosnak biztosan. Daru toporog, elalszik a száján a vers.
Elhatározza, hogy ő elküldi Sárát. Ha ide mer jönni, elküldi. Itt nem maradhat, nem ronthatja a levegőt. Sára bejöhetett volna a buliba, hiszen Darunak nincs barátnője, de ezek után nem lehet. Ha van némi tisztesség Daruban, nem mulat itt Lea testvérével, nem csókolózik itt annak a húgával, aki elrabolta Jánost, aki miatt nincs itt éjfélkor a házigazda, és aki miatt vékony könnyfátyol pihen a barátnője szemén. Boldog új évet!
János fél egy után érkezik meg, és úgy csinál, mintha közben nem történt volna semmi. Duhajul kérdezi, maradt-e még pezsgő. Nem néz Daru szemébe, nem akarja elárulni magát, nem akarja még jobban megalázni a barátnőjét. A fölényes Daru kiáll a teraszra. Megint a szemben lévő háztömbre néz, most az egyik ablak sötét. Meglett a mulatós kazetta. Nevetséges, gondolja, ez már egészen nevetséges, mondja magában, és közben, ahogy ítélkezik, és már egészen biztos benne, hogy ő nem akar tovább része lenni ennek a démoni és becstelen játéknak, miközben elhatározza, hogy az első adandó alkalommal, amikor találkozik Sárával, szakítani fog vele, hallja, hogy csöngetnek.
Beállnak táncolni Sárával, lassan kiürül a parkett. Daru látja ezt a szeme sarkából, hogy a többiek oda húzódnak, ahol ők nincsenek, és hogy fertőzött a levegő körülöttük, de csak Sárára néz. Csókolja, csókolja, már csak egyedül táncolnak, egészen megromlik, tönkremegy a buli, a konyhában felkelők egy csoportja kiadja a parancsot, itt az ideje szívni. Daru is készült rá, nagyon akarta, de most kimarad. A társaság behúzódik a belső szobába. Daruék ketten ropják, azt hittem, itt jó buli van, mondja Sára. Daru bólogat, most nagyon fáj, minden korábbi fogadkozása, elhatározása marja belül. Gyere, mondja, és beszöknek Joshi szobájába. A szorosra rakott könyvek alatt meg van vetve az ágy. Sára nem sokáig marad, alig egy óra, de azalatt megmételyeznek mindent. Igazából a lány nem tehet semmiről. Daru hitszegése és gyávasága töri darabjaira az estét, pontosabban törné, ha a kisszobában nem kapna újra erőre a dac.
Sára és Daru közben Joshi ágyán ölelik egymást, kínosan, erőltetetten. Az egyik bosszúból van ott, a másik alávalóságból. Néha cserélődnek az okok. Nem lehet eldönteni, ki miért. A vágy fájdalmasan kiszárad, Sára sietve búcsúzik, ne kísérje haza, a „fiúk” lementek új évet kiabálni az utcára, és elfelejtettek visszajönni, ezért tudott elszökni ide. De még lehet, hogy a sétálóutcán kísértenek. Daru bólogat, egyébként sincs kedve elkísérni. Alig várja, hogy elmenjen, és ő megpróbálja magát rehabilitálni, tisztára mosni, hogy valahogyan megkövesse a többieket, akik viszolyognak tőlük, Jánostól és tőle. Vagyis nem tőlük, hanem attól a szennytől, amiben megmártóztak. Az előszobában még összevillan Sárával a tekintetük. A szomszédban összetörik valami, közvetlenül az ajtó előtt. Sára megijed, összerezzen. Megint egymásra néznek. Sára szeme üres. Szia. Mind a ketten csalódtak. Szigorúan a másikban.
A kisszobában különös hangulat van, sántán bicegnek a poénok. A társaság egy része már túl van rajta, hogy mi történik itt, jól akarja érezni magát, a másik fele még mindig dermedt. Darura senki nem néz rá, ahogy belép. A János éjféli árulása után ez elképzelhetetlen. Eddig kellett tűrni, végre elmentek az idegen nők. Diana, a magyar föld magyar termése teszi a dolgát. Tejben úszik a világ, lebeg és illatos, Daru felszabadul, ontja a vicceket, duhaj monológba kezd. A társaság a kórus, kacagnak, kommentálnak, kiabálnak, Daru egészen elfeledi magát, a kiszolgáltatott, gonosz énjét, az éhes egóját, Diana röpíti, mert a gyönyörű fűszörnyeteg erősebb, mint a hasis. Csinos rakétákat sodornak, egyiket a másik után, szívnak, nevetnek, falják a virslit, egymás arcára kenik a tormát, a mustárt. Virsli lábak, virsli bábok. Őrült, szabad tivornyába fordul az este, mintha mindenki be akarná pótolni, el akarná fedni, mi történt korábban. Daru is próbálja elfeledni, hogy képes volt erre. Meg akar bocsátani magának. Most nem fogadkozik, hanem győzködi magát. Ebbe bele fog rokkanni. Nem azért nem szabad csinálni, mert erkölcstelen, mert másoknak és magának fájdalmat okoz, hanem mert fölfalja a fájdalom. Bele fog halni ebbe a hazugságba. A boldog korhelyek egymás vállán sírnak. Vagy nevetnek. Már egészen beheged a seb, amikor megcsörren a telefon.
Vezetékes vonal, Jánosnak köttette be a reklámos cég, hogy bármikor be tudják rángatni. Csörög a telefon. Hajnali négy. Csörög. Mindenki tudja, mindenki érzi, hogy nem szabad felvenni. Leginkább Daru tudja. Most győzte meg magát. Ez már nem fogadalom volt, nem goromba csakazértis vagy sértett elhatározás. Hanem csöndes figyelmeztetés. Hiszen borzasztó volt. Borzasztó ebben lenni. Akkor minek? Nagyon fáj. Csörög a telefon. Daru elindul feléje, fölemeli a fejét, Jánossal egymásra néznek. János megbocsátó. Ő is felvenné. Ha Lea az, át fogja venni a kagylót.
Sára zokog a vonalban. A vőlegénye üvöltve várta. Hogy biztosan elment, megkúratni magát. Ezt mondta. Képzelje el. Mindenki előtt. Hogy kúrni ment. Ő! Daru próbál kitisztulni, máskor szokott sikerülni. A fű bódulata gyönge ügy, másnaposság sincs, el lehet hessegetni, mint valami langyos ködöt. Sára zokog, majdnem meg is ütötte. Ő rettegett. És ahogy volt, egészen részegen, a vőlegénye kocsiba ült és elhajtott. Kilencven kilométerre laknak ide. Úgy mondja, mintha Daru nem tudná. És most a Lea férje is utálja. Kiabál. Kurvázza őt is meg Leát is, azt meri mondani, hogy ők azok. Itt nem maradhatok, mondja sírva. Semmi kétely nincs a hangjában. Meg sem fordul a fejében, hogy oda, János albérletébe, ezek után, még egyszer nem jöhet. Gyere értem! Daru leteszi a telefont. Csönd van körülötte. Míg beszélt, a társaság egy része elment. A másik kidőlt. Néhány üvöltenek a belső szobában. Nincs tanú. Elmehet a lányért. Megint tönkretette a bulit, megint megcsalta magát és a többieket, de most nem lesz szembesítés. Most csak az ő lobogó lelkiismerete és kivasalt lelke marad. Csak magának kell megmagyarázni, miért indul el.
Nagyon hideg van, de ez legalább jót tesz. Ballag keresztül a városon, már egészen csöndes az Andrássy út, pedig a sétálóutcán fél órája még zajlott a világ, mindenfelé pernye, konfetti, szemét, álarcok, vattadarabok, a petárdák foszlott papírhüvelye. Csöndesen esik. Daru nyitott kabáttal megy, tucatszor megmosdott, ivott egy kanna vizet. Már régen ki kellett volna tisztulnia. Mégis jönnek, dőlnek a házak, harapnak az ablakok. Kristálytiszta a hallása, szuszognak az emberek az üveg mögött. Még azt is hallja, hogy gyűrődik a takaró. Megáll, feltartja a fejét, hátha még tisztul. Forog a világ, vörös és fekete a levegő, megy Daru bele a jövőbe, látja, hogy ez nem számít, hogy hamarosan másik fiókban kotorászik, és az sem számít majd, egyszer minden víz elforr, minden vágy, sérelem, remény elporlik, megy Daru, látja magát, ahogy elhízik, aztán újra lefogy, hogy elköltözik innen, aztán vissza, aztán megint el, látja a lehetséges jövőt. És egészen biztos benne, hogy így lesz. Megy maga után, elöl megy Daru, utána ő, és ha tudná, sem akarná utolérni, de mivel ilyen kiszámítottan telik majd minden, nem is akarja.
A lift imbolyog és süllyed. Lázasan villognak a falak. Daru belátja, hogy minden próbálkozása kudarcot vallott, minden eddiginél jobban be van tépve. Soha ilyen bódult még nem volt, lázas tévképzetei vannak, a jövőbe lát, sokkal többet tud magáról, mint amennyit tudni érdemes, mint amennyit el lehet viselni. Sára már a liftben gyanakszik, de ahogy leérnek, vizsgálni kezdi. Mi van veled? Semmi, feleli Daru, szilveszter van, vagy nem? Sára nem fogja a kezét, mennek szótlanul egymás mellett. Félelmetesen hideg van. Daru érzi, ahogy lélegzik az utca. Mozog a kő a lába alatt, emelkedik, enged. Elállt az eső.
Grecsó Krisztián: Megyek utánad
Magvető, 2014
