Az Orbán Viktorról portrésorozatot alkotó képzőművész a csütörtökön megjelenő Heti Válasznak azt mondja, nem gondolta volna, hogy balról fogják ilyen betegesen támadni és azzal kalapálni a fejét, mekkorát „kaszált”, hogy „eladta” a művészetét. A hetilapnak adott interjú előzetese szerint Nagy Kriszta Tereskova úgy látja: nem a művészetét adta el, hanem a képeit, nem is keresett többet, mint egy átlagos kiállításon.
Fotó: Neményi Márton
A művész szeret provokálni, de szerinte a kormányfő a Szabadság téri emlékművel, illetve Kertész Imre kitüntetésével nem provokál, egyszerűen „békét akar és egyetértést”, és tényleg le kellene már tenni a fegyvert. „Szánalmas, hogy egyfolytában öljük egymást.” Tereskova állítja, nem nézte hülyének a jobbos szavazókat. „Ez tényleg szerelem!” – mondja, majd hozzáteszi, azért nem akarja lecsapni a miniszterelnököt Lévai Anikó kezéről.
Tereskova a csütörtökön megjelenő Heti Válaszban beszél még az agresszióról, arról, miért ragyásozta le Tóth Krisztina költőt, és hogy ballib ismerősei szerint csak „egyféleképpen lehet az ember liberális”.
A portréfestő nem először vallott szerelméről. Korábban a Hír Tv-ben azt mondta, mire bezárt a kiállítás megszerette Orbán Viktort, aki változást hozott az életébe. „Ez az egész egy szerelem” – fogalmazott már akkor, és hozzátette, a kormányfő egy „eszméletlenül karizmatikus figura”, amilyet ő még nem ismert. Orbán kihúzta az anyagi válságból, ezért őrangyalként tekint rá. Amikor a tévében nézte a választásokat, és látta, hogy kétharmaddal nyert a Fidesz, akkor mondta, hogy “oké gyerekek, Orbán Viktor-képeket kell festeni”. Tereskova a Hír TV-ben elárulta azt is, hogy baloldali politikus is vett a képeiből, de az jobban meglepte, hogy Lévai Anikó is, pedig olyanok az Orbán-portréi, mint egy Rorschach-teszt tintapacái.
Korábban a művésznő a Hír24-nek a portrékról azt mondta, hogy a korára reflektáló, magyar képzőművész 2014 tavaszán nem festhet másról, mint arról az emberről, akit másodszor választott meg kétharmaddal a népe, hiszen egyénisége lénye beszivárgott a személyes viszonyainkba, a privát szféránkba. Nagy Kriszta akkor arról is beszélt, hogy képei nem az ő érzéseiről szólnak, hanem a befogadókéról, “az, aki szereti Orbán Viktort, ugyanolyan eséllyel talál magának itt képet, mint az, aki utálja”.
