A téren január végén megkezdett ásatásokat a történelmi belváros rehabilitációs programja tette szükségessé. Halász Ágoston, az egri Dobó István Vármúzeum ásatásvezető régésze szerint az eddigi leletek a térre tervezett szökőkút gépházának és alapozásának mélyítésekor kerültek elő.
A szakember elmondta: a háznak 3,5-szer 6 méteres területű része bukkant elő, ám legalább kétszer-háromszor ekkora része még a föld alatt rejtőzik. Legfelső padlószintje a jelenlegi térburkolat alatt alig több mint fél méterre volt. Az épületből a nagyszámú kora újkori kerámián kívül 16. századi kályhacsempék, balták és rozettás mintájú bronz ruhadísz került elő.
A bőrkikészítő műhely fellelt öt gödréről elmondta: eddig egyebek mellett törökkori lábbelik talpait, egy láncing maradványát, fa használati tárgyakat, aranyozott bronz ruhadíszt, ép tintatartót és egy összeállítható festett üvegedényt találtak a régészek.
Halász Ágoston rámutatott: az emlékek mindössze 60-80 centiméter mélyről kerültek elő, ami kiemeli a tér területének fontosságát a 16-17. századi Eger kutatása szempontjából.
Hozzátette: a város többi részén a 18-19. századi épületek alapozása szinte biztosan elpusztította az egykori város maradványait. “Jelentősek ezek a leletek, mert viszonylag kevés régészeti kutatás folyt Egerben, így szűkösek az információink a város korabeli életéről” – mondta.
Megemlítette: a Dobó téren és környezetében utoljára érdemi kutatás majdnem fél évszázada, az egykori Centrum áruház építése előtt zajlott Kovács Béla vezetésével. Akkor Árpád-kori és későközépkori falmaradványokat találtak.
Halász Ágoston szólt arról is, hogy a Dobó téri kutatások hamarosan lezárulnak, ezt követően – a főtértől 100 méterre – a rehabilitációs program keretében kialakítandó Végvári vitézek terén folytatják a munkát. Mivel itt jelentős földmunkákra lesz szükség, a szakember nem tartja kizártnak, hogy onnan is kerülhetnek elő leletek.
A belvárosi ásatások mellett a várban is zajlanak feltárások. A turisztikai attrakcióik fejlesztését célzó beruházáshoz kapcsolódva több helyszínen is dolgoznak a régészek. Az egyik terület a Zárkándy-bástya, amelyet az 1550-es években Zárkándy Pál várkapitánysága idején kezdtek el építeni.
Nagy László, az egyik ásatásvezető régész elmondta: a munkát tavaly ősszel kezdték meg az itt futó Eger-Putnok vasútvonal 1900-as évek elején történt megépítése óta folyamatosan pusztuló területen. Reményei szerint, ha megkezdődik a bástya felújítása, ők is folytathatják a kutatást.
Elmondása szerint a gazdag leletanyagon túl az ásatás nagy segítséget nyújtott a korabeli bástyaépítészet megértéséhez is.
A Zárkándy-bástya területén kiásott leletek között rengeteg a 16.-17. századi edénytöredék. Három, vélhetően a 17. század második, a 18. század első feléből származó csontváz is előkerült. A maradványokat először az 1596-os ostromhoz kötötték, most azonban inkább a kuruc kort valószínűsítik. Fém leleteket is találtak a régészek, ezek jellemzően napi használati tárgyak, hadieszközök.
“Jövőre szeretnénk publikálni a feltárás anyagát” – tette hozzá Nagy László.
