Ahogy már korábban megírtuk, Lovasi András értetlenül és felháborodva áll az új szabályozás előtt, szerinte az NKA vezetői „körülnéztek, hol van még valami vihető”, azután hozták az új szabályokat. Ugyanis az Artisjus helyett a Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA) került a magánmásolási jogdíjak 25 százaléka, a zenészek közös jogkezelő testülete helyett az NKA dönt majd ezek szétosztásáról.
Miről beszélünk?
Az Alap alelnöke azért írt nyílt levelet a zenésznek, mert tisztázni szeretné azokat a félreértéseket, amelyek kialakultak a vita kapcsán. Ahogy írja, „amíg ezek nem válnak érthetővé, addig nem fogunk tudni elmozdulni a holtpontról.” Levelében három fő kérdésre tér ki, a társadalmi egyeztetésre, az állítólagos lenyúlásra és az üres adathordozói díjakra, valamint az NKA és az állítólagos lenyúlások viszonyára.
A társadalmi egyeztetésről
Lovasi András korábban azt sérelmezte, hogy az átalakítás mindenféle előzetes szakmai egyeztetés nélkül zajlott le. L. Simon levelében leszögezi, hogy „a politikai döntéseket megelőző társadalmi egyeztetést, a kulturális szférát képviselő alkotók és szakemberek véleményének kikérését mindig is fontosnak tartotta” politikusként, de ebben az esetben nehezen tudja elképzelni, hogyan is zajlott volna az egyeztetés. „Mi mondunk egy számot, hogy az üres adathordozói díjak hány százalékát szeretnénk más, általunk célszerűbbnek gondolt formában felosztani, majd a közös jogkezelő szervezetek képviselői mondanak egy kisebbet? Aztán meg alkudozunk egy kicsit, mint a szőnyegárusok, és megállapodunk valahol a kettő között?” – teszi fel a kérdést L. Simon.
A jogdíjakat érintő szabályváltozást a korábbi kulturális államtitkár ahhoz hasonlítja, mint amikor a kormány a bankadó bevezetéséről döntött. „A bevezetés vagy be nem vezetés tényét illetően nem lehet kompromisszumot kötni, a részletekről viszont lehet tárgyalni, bár ott sem biztos, hogy meg lehet egyezni.”
Vagyis ebben az esetben nem lehetett elvárni a társadalmi egyeztetést L. Simon szerint, mert az egyik fél a változtatásban, míg a másik a status quo fenntartásában volt érdekelt.
Fotó: Berecz Valter
Az állítólagos lenyúlásokról – először
Egy félreértést kénytelen tisztázni az NKA alelnöke, miszerint „nem a tényleges teljesítmények után járó jogdíjakról, hanem az üres adathordozók után megfizetett, kompenzációs jellegű – tehát a másolások miatt előállt, feltételezett bevételkiesést visszapótló – díjakról van szó a szabályváltoztatásban” – magyarázza. L. Simon szerint az eddigi díjfelosztási rendszer mindenképpen visszatetsző volt, mert az „az akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól elvétetik” elvére épült.
Vagyis érthető, hogy azoknak, akik „eddig a rendszer viszonylag kis számú kedvezményezettjei voltak, a változások éppen ezért érdeksérelmet okoznak.” L. Simon magyarázata szerint azért hoz egyszerűséget az új szabályozás, mert sokkal könnyebb például ma egy üres adathordozóra ráterhelni pár ezer forintot, „mint megküzdeni a nagy internetes fájlmegosztókkal, tartalomszolgáltatókkal, és tőlük kérni több pénzt a tényleges (!), ma már egyébként számolható tartalomhasználat után” – állítja nyílt levelében.
Az állítólagos lenyúlásokról – másodszor
L. Simon visszautasítja azt a feltételezést, hogy az NKA a politikai lenyúlás terepe lenne, „ezt állítani nem más, mint a magyar művésztársadalom arculcsapása”– írja az alelnök.
„Az NKA-nál ugyanis nem politikusok, hanem a szakmai kollégiumokba beválasztott kulturális szakemberek hozzák a döntéseket immár húsz éve. Nem magamat fényezem, hiszen nem az én érdemem, hanem a hosszú évek alatt kiforrott struktúráé, amikor azt állítom, hogy nem lehet ma Magyarországon még egy olyan intézményt mondani – a kulturális szférán kívül sem! – amely ilyen szakmaisággal, politikai elfogultságoktól mentesen, kormányzati ciklusokon átívelően végezné a munkáját” – olvasható a válaszban.
„Összességében tehát az a meggyőződésem, hogy a jelenlegi szisztémánál a zenésztársadalom egészének érdekét sokkal jobban szolgálja, ha az üres adathordozói díj 25%-át a Nemzeti Kulturális Alap osztja el. Már csak azért is, mert így a zenészeknek nagyobb beleszólásuk lesz abba, pontosan mire is fordítsuk ezt az összeget” – zárja levelét L. Simon.
