A szél se rezdült a Nefelejcs utcai udvarban.
Picur álmosan feküdt a hûvös köveken.
– Gyere le! – szólt fel Pali bácsi az első emeleti gang rácsai mögött kuporgó Andrisnak. – Itt nincs olyan fullasztó meleg – tette hozzá. Épp a növényeket locsolta az udvaron.
– Rókáékat nézem, hogy mikor jönnek már ki – felelte Andris.
– Nagyon melegük van. Gondold csak el, ez a forróság, meg az a nagy bunda! – mondta Pali bácsi. – Szerintem moccanni sincs kedvük.
Ekkor anya hangja hallatszott.
– Andriskám! Gyere reggelizni!
Az öreg újra felnézett.
– Enni is lejöhettek ám ide a hûvösbe, fiam – ajánlotta. – Jobban fog esni az étel, és talán még Róka és Egér is előbújik az odújából.
– Hát ez igazán csodálatos, Pali bácsi – sóhajtott Andris anyukája, a kis asztal mellett szürcsölve a kávéját. – Nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű kertet varázsolt ebből a kopott kis udvarból.
– Nézze csak, még szőlőt is ültettem! – mutatta büszkén Pali bácsi.
– Nahát! – csapta össze a kezét csodálkozva Andris anyukája. – Szőlőt! Hát honnan hozott ide szőlőtőkét?
– A Balaton mellől! Ott lakik egy régi, jó barátom. Éppen most hívott, hogy menjek, látogassam meg! Van egy telke. Akár még sátorozni is lehet nála, akkora – nevetett Pali bácsi.
– Sátorozni? – kapta fel a fejét Andris. – Hol lehet sátorozni?
– Sehol, kisfiam, csak beszélgetünk – felelte anya.
De Pali bácsi elgondolkodva nézett Andrisra.
Támadt egy remek ötlete…
– Olyan nagy most itt a városban a hőség. Eljöhetne a kis legény velünk a Balatonra? – kérdezte Pali bácsi.
– De szuper lenne, anyu! Elmehetnék velük a Balatonra? – kérdezte Andris.
Andris anyukája elgondolkodott.
– Ha szót fogadtok Pali bácsinak! – egyezett bele végül.
Pali bácsi régi kis autójával indultak útnak. Hosszú, kanyargós utakon zötykölődtek, szántókon, falvakon keresztül. Sok idő eltelt, mire az álmosító motorhangot megtörte Andris kiáltása:
– Odanézzetek! Ott a Balaton!
Andris, Róka és Egér kikecmeregtek a hátsó ülésről, Picur pedig egyből körbe is szaladta a hatalmas kertet.
– Ők Andris, Róka és Egér – mutatta be utasait sorban Pali bácsi.
– Isten hozott benneteket! – fogott velük kezet a házigazda. – Szólítsatok csak Sanyi bácsinak. Sándor a nevem, de így jobban szeretem.
Ittak a teraszon egy pohár limonádét, aztán bejárták a kertet: tele volt gyümölcsfával, a ház mögött pedig a domboldalon szőlőtőkék sorakoztak.
– Na de hol a Balaton? – kérdezte aggódva Egér.
– Tényleg, hova lett? – kérdezte Róka is.
– Az autóból láttuk már – tette hozzá Andris.
– Ne aggódjatok, itt van a közelben – nevetett Sanyi bácsi. – Csak lesétálunk a patak mentén, átkelünk az úttesten és a vasúti síneken, és már ott is vagyunk. Tíz perc az egész.
Sanyi bácsi garázsából egy csomó kincs került elő.
– Az unokáim gyakran vannak itt – magyarázta vendégeinek.
Így aztán felpakoltak egy úszószemüveget, két vízipuskát, egy úszógumit, egy pár karúszót, labdát, homokozójátékot, gumimatracot és még egy úszódeszkát is. Szendvicseket és innivalót is csomagoltak.
– Mennyi gyerek! – szeppent meg Egér a strandon a zsibongástól.
– Mennyi hajó! – ujjongott Róka, mert a strand pont a vitorláskikötő mellett volt, és vagy nyolc hajó indult éppen útnak.
– Milyen jó illat van itt! – szippantott a levegőbe Andris.
– A tó szaga – helyeselt Sanyi bácsi. – Én is nagyon szeretem. Képzeld, minden évszakban más. Ha hiszed, ha nem, a tó vizének is mindig más színe van.
Aztán ő is beleszippantott a levegőbe, és kijelentette:
– Ez a legszebb balatoni nyári napnak az illata!
A parthoz közel tették le a holmijukat, hogy a két öreg szemmel tudja tartani a kicsiket, akár a vízben vannak, akár szárazon.
– Bemenjünk a vízbe? – kérdezte Pali bácsi.
– Igeeeen! – kiáltották kórusban Andrisék.
Picur is boldogan csóválta a farkát!
Az öregek nevetve csobbantak a vízbe. Körbe álltak a sekély vízben, és dobálták egymásnak a labdát. De aztán elegük lett a nagy pancsolásból, Picur meg jobban szeretett volna távolabb, a vizes homokban nyargalászni.
– Jóból is megárt a sok, Palikám! – mondta Sanyi bácsi, és a part felé intett. – Nézzük meg, mi van odakinn az árnyékban!
Pali bácsi Andrishoz fordult.
– Rendben lesztek, fiam? Vigyáztok egymásra? – nézett a szemébe komolyan.
– Hát persze, Pali bácsi! – felelte az egész társaság.
– No, akkor ott leszünk – mutatta meg a helyüket a vízből Pali bácsi, és a két öreg elindult a kockás plédek felé.
Andrisék labdáztak tovább. Egyszer csak Andris véletlenül fejbe dobta Egért, akinek orra-szája telement vízzel. Róka és Andris a hasukat fogták, úgy nevettek a prüszkülő Egéren.
– Na jó, én ilyet nem játszom! – bőgte el magát Egér, és a part felé indult.
Andrisnak azonnal eszébe jutott, mit ígértek Pali bácsinak.
– Jól van na, ne sírj már, csak játsszunk! – indult utána rögtön.
– Inkább menjünk ki mi is – indítványozta Róka –, hozzuk be a vízi játékokat! – és kiszaladtak a pokrócokhoz.
– Enyém az úszódeszka! – csapott le Andris egyből a szivárnyszínű deszkára.
– Enyém az úszógumi! – ragadta meg Róka az autós úszógumit.
Egérnek a karúszók maradtak. De hogyan használja őket?
– Gyere, majd ez lesz a hajód! – találta ki Andris.
Felfújták az egyik karúszót, beleállították Egeret és vízre bocsátották.
De Egér egyáltalán nem tudta irányítani. Pillanatok alatt besodródott a mélyebb vízbe, ahol már nem ért le a lába, és kétségbeesetten kapálózott, amitől a karúszó pörögni-forogni kezdett vele.
Róka és Andris majd megpukkadtak a nevetéstől.
De Egér megint sírni kezdett.
Picur kutya villámgyorsan beugrott a vízbe, és a partra tolta Egeret. Andrisék is abbahagyták a nevetést, és odasiettek, de addigra már Pali bácsi rosszalló tekintetével találták szembe magukat.
– Csak játszottunk! – mentegetőzött Andris és Róka, miközben kiszabadították Egeret a karúszóból.
– Az nem jó játék, ahol ketten nevetnek, a harmadik pedig sír – mondta csendesen Pali bácsi.
A két nagy hirtelen nagyon rosszul érezte magát a bőrében.
– Ne haragudj, Egér – mondta Andris.
– Ne haragudj – ismételte Róka is.
Pali bácsi végignézett a játékokon.
– Mért nem adjátok Egérnek az úszódeszkát? Hajókázhatna rajta. Rókának pont jó az úszógumi, az maradhat nála, te meg felvehetnéd a karúszókat, Andris – javasolta.
– A karúszó dedósoknak való! – csattant fel Andris. – Én már voltam úszótáborban is.
– Igen? – emelte meg szemöldökét Pali bácsi. – Hát akkor mért nem az úszószemüveget veszed fel? Nem azzal úsztál az úszótáborban?
Azzal aztán körülnézhetsz a víz alatt is – tette hozzá szelídebben.
Ezt Andrisnak sem kellett kétszer mondani: egy szempillantás alatt visszaért az úszószemüveggel. Attól kezdve alig látták a víz felett, annyira élvezte a búvárkodást!
– Hahó! – hallották Sanyi bácsi hangját a partról. – Nem korog még a hasatok?
Picur egyből felkapta a fejét. Neki mindig korgott a gyomra…
Erre aztán már Róka és Egér is felfigyelt. Pali bácsi pedig Andrist húzta elő a hínárok közül.
– Ideje megszáradni egy kicsit, kisfiam – mondta –, hiszen már egészen lila a szád széle!
A szendvicseket majszolva csak bámulták a sokszínű balatoni forgatagot. A vízben rengetegen voltak, lubickoltak, játszottak, visongtak. Legjobban a csúszdás vízibicikli tetszett nekik. Sanyi bácsi hangjára riadtak fel.
A hátuk mögött állt, és hat csöves kukoricát egyensúlyozott.
– Meglepetés!
Egy pillanat alatt elkapkodták a kezéből!
A kukoricaevés után a kicsik rémülten látták, hogy Pali bácsiék kezdik összeszedni a játékokat és a törülközőket.
– Hazamegyünk? – kérdezte vékony hangon Egér.
– Sok dolog vár még ránk odafent a háznál – felelte Sanyi bácsi.
– De Pali bácsi! Még a játszótéren sem voltunk! – könyörgött Andris.
– Még nem is vízipuskáztunk! – állt mellé mindjárt Róka.
– Holnapra is kell valamit hagyni – pakolt tovább nyugodtan Pali bácsi.
Sanyi bácsi pedig hol ezt, hol azt adott a kezükbe, hogy segítsenek ők is.
Azután szomorúan baktattak hazafelé.
Odafönt a kertben már hosszúra nyúltak az árnyékok. Andris a lábát lógázta a teraszról. A Balatonra gondolt. Milyen jó lenne holnap vízibiciklizni! Ám egyszercsak furcsa szagot érzett. Fölkapta a fejét, körülnézett, és már azt is látta, honnan jön: a ház mögül füst gomolygott.
– Gyertek gyorsan! – rohant Rókáékhoz.
– Mi az? – gyűltek köré a többiek. – Valami baj van?
– Azt hiszem, tűz ütött ki – hadarta Andris. – Nézzétek! Ott, a ház mögött!
Mindenki odanézett. Mire megszólalhattak volna, Andris már a csapnál is termett.
– Fogjatok egy-egy edényt! Vödör, locsolókanna, üdítős üveg, bármi jó! – adta ki az utasítást.
Senki sem tétovázott, hamarosan vízzel teli edényekkel rohantak a ház mögé. Egyikük sem számított arra a látványra, ami fogadta őket! Pali bácsi és Sanyi bácsi tüzet raktak, és a tűz mellett állt már a sátor, ahol majd aludni fognak.
– Na végre! – nézett fel Pali bácsi. – Már épp kezdtünk hiányolni benneteket!
– Szükség van a segítségetekre – tette hozzá Sanyi bácsi.
– Gyere, Andris! – hívta Pali bácsi a meglepetéstől teljesen megdermedt kisfiút. – Nemsokára ezek a nagyobb darab fák is kellenek majd. Hozzuk közelebb a tűzhöz őket. Ma este sült szalonnát vacsorázunk.
– Soha ilyen finomat nem ettem még – jelentette ki Róka, nyársát a kenyere fölé tartva. Már a második zsíros kenyeret készítette. Pali bácsi nagyon megdicsérte Rókát, amiért a parázs fölé, és nem a tûzbe tartotta a szalonnát.
Andris épp Egérnek adott egy darabkát, hiszen ő nem tudta volna egyedül elkészíteni.
– No és aztán, nem fogtok félni idekint az éjjel? – kérdezte Pali bácsi a társaságot.
– Dehogy! – vágták rá egyszerre.
– A csillagos ég a legeslegszebb – mondta Andris felnézve. – Itt sokkal több csillag van, mint otthon.
– Otthon is ugyanennyi van belőlük, csak nem látszanak ilyen jól. Túl sok a fény a városban – magyarázta Pali bácsi.
– Hát igen, éjszaka más a világ! – dörmögte Sanyi bácsi.
Andris egészen beleveszett a csillagok nézésébe. Arra gondolt, hogy milyen óriási a világ, és ő milyen apró benne.
– Na, jó éjszakát gyerekek! – szakította félbe az álmodozást Pali bácsi.
Róka és Egér már bevackolták magukat a sátorba.
– Azért elég sötét van itt – súgta Egér.
– Ne aggódj, majd én vigyázok rád – nyugtatgatta meg Róka.
– Kimegyek egy pohár vízért – szólt Andris.
A teraszon Pali bácsiba ütközött.
– Mi van Andriskám, csak nem féltél?
– Dehogy… Csak Egérnek viszek egy kis vizet.
– Jól van, fiam. Aztán aludjatok ám!
Andris még kicsit beszélgetett volna, hogy mennyire várják a másnapi strandolást, hogy hátha vízibiciklizhetnek, de aztán meggondolta magát. Ráér holnap! Csak annyit mondott még:
– Jó éjszakát, Pali bácsi! Viszontlátásra!
(Paulovkin Boglárka: A nagy utazás; Pozsonyi Pagony 2012.)
