Három férfi, fekete szmokingban. Bach, Beethoven és Mozart zenéje szól. Mégsem koncertteremben vagyunk, hanem egy csupasz színpadon, ahol mindössze egy zongora áll.
A három elegáns úr zsonglőr, fehér labdákkal végeznek mutatványokat. Mindenhonnan előbukkannak, de leginkább onnan, ahonnan legkevésbé számítunk rá.
A francia Collectif Petit Travers társulat Pon Pot avagy Szolídan énekelve című előadásában pontosan számolnak az idővel, a ritmussal: ha a magas labda alatt nem áll senki, hogy elkapja, az csak azt jelenti, hogy még nem áll ott senki.
A három férfi úgy mozog a labdák fehér csíkot húzó, feszesen kiszámolt röppályáján, mintha a korzón sétálna. Átírják mind a zenei, mind a grafikus érzékelést. Bevallásuk szerint legnagyobb hatással a Maguy Marinnel, a Pina Bausch-sal és a Josef Nadj-gyal történt találkozás volt rájuk.
Szeptember 18. és 20. között háromszor mutatják be a darabot a Trafóban.
