A vietnami háború s egyéb társadalmi igazságtalanságok láttán néhány fiatal a hetvenes években úgy véli, hogy erőszakkal kell felrázni az amerikai társadalmat. Harminc évvel később az egykori terroristacsoport azóta is sikerrel bujkáló, személyazonosságot többször is váltott tagjai néznek szembe múltjukkal s jelenükkel. Van, aki feladja magát, de büszkén vállalja ma is, amit tett, sajnálva bár egy egykori bankrablás vétlen áldozatát. Van, aki – mit sem változtatva álláspontján – tovább bujkálna, és nem hatja meg egykori szerelme felbukkanása. És van, aki furcsa menekülésével mintha épp a hatóságok figyelmét akarná felhívni magára. De miért? A választ végül egy fiatal, szemtelen, rámenős újságíró deríti ki, s – mert itt végül is egy morális kérdéseket is felvető thrillerről van szó – neki is szembe kell néznie azzal, kivé is akar válni valójában, s neki is vállalnia kell döntéseinek konzekvenciáit. Végül nem érezzük közhelyesnek az amúgy nem túl eredeti humanista állásfoglalást, amely szerint a csakugyan felelősségének tudatában élő ember számára nincs, nem lehet előbbre való sem karrier, sem hit, sem eszme egy másik ember személyes életénél.
A főszerepben a szerepe szerint, színészként egyik államból a másikba menekülő Redford mint rendező utalások sorával idézi fel ifjúkora nagy hajsza-mozijait. Több ez, mint a szokvány amerikai „magányos hős a törvény érzéketlen mechanizmusával szemben” felállás. Erős benne a nosztalgia, a „még egyszer megmutatom” elszánása. A tiszteletadás ifjúsága nagy mesterei – Sidney Pollack, George Roy Hill – előtt. Éppolyan megbízható szakértelemmel, alaposan kimunkált forgatókönyvből dolgozik, mint ők (vagy mint önmaga, korábbi filmjeiben), éppúgy a színészek felkészültségére, karizmájára bíz mindent. Az eredmény majdnem kiváló: egy feszült, a titkok lassú feltárulásának izgalmát végig fenntartó, pszichológiailag hiteles film.
Egy dolog nem stimmel csak: a szereposztás. A mellékszerepekben a legkiválóbb karakterszínészek szerepelnek ugyan, és a tisztességes tájékoztatás érdekében pimasz fiatal újságírót adó Shia LaBeouf kifejezetten jutalomjátékra kap lehetőséget. Sőt, Redford, a színész tehetsége sem kopott meg. Jelenléte most is erős, visszafogott gesztusai most is kifejezőek. Csak épp nem való neki a szerep. A kb. 15-20 évvel fiatalabb karakter megformálójaként egyszerűen nem lehet hiteles, hiába igyekeztek arcát fiatalosnak megtartani az elmúlt évtizedekben a mégoly nagyszerű plasztikai sebészek. Nála már csak a végzet asszonyát alakító színésznő megjelenése kínosabb. A végefőcímből kellett azonosítanom a többszörösen átszabott arcú Julie Christie-t, szegényt, hogy ugyan kié ez a szempár a botox-párnában…
Ajánljuk: a régimódi, jól átgondolt thrillerek kedvelőinek, valamint Robert Redford elkötelezett híveinek.
Nem ajánljuk: azoknak, akik egy thrillerben a hullák mennyiségével egyenes arányban tudnak csak örömet lelni. Itt nincs egy se!
TPP
The Company You Keep – színes, szinkronizált, amerikai thriller, 2012. Rendezte: Robert Redford. Szereplők: Robert Redford (Nick Sloan), Julie Christie (Mimi Lurie), Shia LaBeouf (Ben Shepard), Susan Sarandon (Sharon Solarz), Brendan Gleeson (Henry Osborne), Nick Nolte (Donal), Richard Jenkins (Jed Lewis). 125 perc. Forgalmazó: ADS Service Kft.
Hazai bemutató: május 9.
