A címszereplő épület a Thaiföld és Laosz határát képező Mekong folyó partján áll. Teraszán egy gitáros játszik andalító dallamokat a híres, (más filmjeivel) többszörös díjnyertes rendezőnek magának. Időnként valami laza megjegyzést tesznek egymásnak, kacarásznak. Úgy öt percen át. A gitár utóbb sem hallgat el, kedvesen, szelíden duruzsol, de valahogy épp ez az édeskés, álmatag pengetgetés válik idegesítővé a film végére. Amely alig több egy óránál, mégis végtelen hosszúságúnak tűnik.
Nem az a baj, hogy nincs története. Egyébként valami van, ha nagyon akarjuk: egy férfi-nő, egy anya-lány, de leginkább a folyó-emberek kapcsolat variálódik, variálódgat. Mamáról kiderül, hogy emberevő szellem, majd horgolásából fel egyszer sem pillantva, érzelemmentes beszámolót tart a háborúról illetve a laoszi menekültekkel kapcsolatos élményeiről; fiú a reinkarnációja és a karmája esélyeiről dörmög az orra alatt; ő meg a lány a szerelemtől az elválásig tartó komplett kapcsolati ív egyes állomásaihoz rendelt párbeszédeket mondanak fel (jobbára távol és háttal, mozdulatlan kamera előtt, tízpercekig) illetve véleményt fűznek a főváros felé közelítő árvíz kormányzati fogadtatásához. Végül pedig magát a folyót látjuk, rajta, roppant messzeségben vizisíelnek. Megint vagy öt percig. Sehonnan máshonnan, mint a filmhez csatolt leírásokból tudhatni, hogy mindezt egy készítendő film próbafolyamatának kéne tekintenünk, de erre magában a filmben egyáltalán semmi nem utal.
Az európai művészfilm-rajongó viszont komoly arccal így szól: ez itten az ázsiai lélek, amely a szellemvilággal ily szoros kapcsolatban áll. Meditatív film lesz ez, alighanem, amit mi itt, a profán Nyugaton nem is igazán érthetünk; hiába, no, a Mester megint remekművet alkotott.
Amit a magam részéről kétségbe vonnék. Már csak azért is, mert a meditáció intenzív belső tapasztalás. Effélének (se intenzitásnak, se mélységnek, se tapasztalásnak) itt nyoma sincs. Inkább elidegenítő a mozdulatlan kamerának egykedvűen, kifejezéstelenül játszó szereplők gesztusnélkülisége. A képek inkább tűnnek esetlegesnek, mint jelentést közvetítőnek.
Ajánljuk: azoknak, akik nem bánják, ha olykor-olykor bealszanak a film nézése közben. Nem maradnak le semmiről.
Nem ajánljuk: azoknak, akiket bosszant az, hogy a figyelmükkel, nyitottságukkal játszadozik egy nem nagyon szerény filmes.
TPP
Mekong Hotel – színes, feliratos, thaiföldi film, 2012. Rendezte: Apichatpong Weerasethakul. Szereplők: Jenjira Pongpas, Maiyatan Techaparn, Sakda Kaewbuadee, Apichatpong Weerasethakul, Chai Bhatana,Chatchai Suban. 61 perc. Forgalmazó: Cirko Film.
Hazai bemutató: szeptember 27.
