A filmművészetet értő és érző rendező műve ez a film, ezt már a kezdeteknél is érezni: két veszekedő embert hallunk, miközben pár halvány foltot látunk a sötétben – halljuk, az egyikük elmegy, beül a kocsiba, és ahogy bekapcsolja a lámpát, a kép is kivilágosodik, megmutatván azt a gyereket, aki miatt annyiszor próbálták a szülők lehalkítani egymást, nehogy felébresszék a civódásukkal – de a gyerek nem alszik. Itt tehát csak halljuk a szöveget, látni sokáig nem látunk semmit, csak a végén „világosodunk meg.”
A film fennmaradó részében pont fordítva: mindent látunk, de szinte semmit nem hallunk. Egy autót látunk, ahogy a fenséges iráni vidéket járja, kis ösvényeken halad előre, csend van, mégis feliratot látunk a képen – két ember beszélget, olykor vitatkozik, olykor humorizál. Hát ez hogy lehetséges? Úgy, hogy a társalgók siketek. Az első jelenetben ébren fekvő gyerek nagynénje és férje az, akik a magára hagyott gyereket viszik vissza Teheránba. A szülőkkel valami történt, amit a gyerek nem tudhat meg – ezért vigyáznak annyira a rokonok még a jelbeszéddel is. A visszaút azonban nem egyszerű.
Morteza Farsbaf filmje a szokásos iráni remeklés: egyszerű, hétköznapi történet, mégis igen erős költőiség jellemzi, amit a három főszereplő, a két siket és a gyerek tökéletes alakítása fejel meg. Az elsődleges téma a címben foglalt gyász, de „szóba” kerül a felnövés, a magány, az elmúlás, a szépség is – mindezt a tetejébe humor szövi át. Valamint elég rendes mértékű szorongás, elvégre két hátrányos helyzetű ember és egy gyerek rohan úttalan utakon, erős szembeforgalom mellett. Nem is hinnénk, hogy mindez leehtséges egy filmen belül. Pedig lehetséges, és azt, hogy a film erre képes, mindig nagy tehetségek tudták megmutatni – Farshbaf pedig az, amit a filmjén túl az is bizonyít, hogy Abbasz Kiarosztami és Dzsafar Panahi is patronálja (utóbbi minden bizonnyal a börtönből is). Reméljük, még sok ilyet tud csinálni.
Kinek ajánljuk: akik úgy gondolják, már nem lehet őket meglepni a moziban.
Kinek nem: akik Irán hallatán csak a hasadóanyagokra tudnak gondolni.
Gyász (Mourning) színes, feliratos, iráni filmdráma, 85 perc, 2011, rendező: Morteza Farshbaf, forgatókönyvíró: Morteza Farshbaf, Anahita Ghazvinizadeh, operatőr: Hamid Reza Ahmadi Ara, vágó: Hesam Eslami, szereplők: Amir Hossein Maleki (Arshia), Kiomars Giti (Kamran)Sharareh Pasha (Sharareh), Sahar Dolatshahi (Nahid hangja), Peyman Moadi (Masoud hangja), Adel Yaraghi (taxisofőr)
Hazai bemutató: 2012 március 8.
