Juliette Binoche-sal nem nagyon lehet rossz lóra tenni, ha a rendező vagy a forgatókönyvíró elront valamit, ő megoldja. Na nem mintha túl sok megoldanivaló lenne ebben a filmben, melynek magyar címe elég nagy rejtély előttem – az Elles, vagyis nőnemű “ők” viszont nagyjából fedi a valóságot. A film igazi témáját. A nőket.
Egy újságírónő, Anne (Juliette Binoche) a prostituáltakról készít riportot, ezért kettejükkel is találkozik, beszélget, anyagot gyűjt. Az egyikük főiskolás, aki a megélhetésért lett prostituált, a másik egy lengyel lány, aki szintén rászorul az ebből keresett pénzre. Anne mindeközben családi életet él, gyerekeit neveli, várja estére férje főnökét vacsorára. És azon kapja magát, hogy a lányoktól hallott történeteken jár a feje.
Malgorzata Szumowska filmjére azt szokás mondani, női film. Leginkább azért, mert kevésbé célratörően, szigorú szerkesztésben közelíti meg témáját, hanem nem bánja a kisebb kitérőket, a lazább szerkezetet. Ezért rak Binoche vállára nagyobb súlyt, ő azonban magabiztosan tartja kezében a szálakat, köti össze a széttartó darabokat, hogy érzelmileg egységes maradjon a film. Bár eleinte úgy tűnik, a prostituáltak életét ismerhetjük meg, lassan a nők életét, sorsát látjuk magunk előtt. Ahogy a férfiközpontú világ elkönyveli az utcalányokat akár mint használójuk, akár mint segytőjük: a prostituáltak szerencsétlen sorsú nők, akiknek eszközlétük van, akiket naponta megaláznak, akik magányosak, számkivetettek. Holott, mondja Szumowska, lehet, hogy egy megbecsült, köztiszteletben álló családanya, dolgozó nő ugyanolyan megalázott, eszközlétre kárhoztatott, magányos nő, csak neki még olyan szexuális élményekben sem lehet része, amit egy prostituált megélhet. A film nagyjából leszámol a tévhitekkel: legtöbbször nem szerencsétlenek, perverzek fordulnak a prostituáltakhoz, hanem tisztes családapák, akik a feleségüket megunták, és nem mondják el nekik szexuális fantáziáikat, vágyaikat, stb.
A Szex felsőfokon nem tökéletes film, de arra nagyon jó, hogy belehelyezkedve a női szemszögbe (ha épp nem abban vagyunk, mert teszem azt férfiak vagyunk) elgondolkozzunk a társadalom képmutatásán, igazságtalanságain.
Kinek ajánljuk: aki nem fél az naturalisztikus képektől, és kész egy kis empátiára.
Kinek nem: aki szerint a nő helye a konyhában van, már amikor épp nincs a szülőszobában.
