Lomax a 20. század egyik legjelentősebb zenetudósa, akit Bob Dylan “misszionáriusnak” nevezett. Hírnevét a bluesénekes Huddie Leadbelly dalainak rögzítésével, a dzsesszrajongók körében pedig Jelly Roll Morton számainak felvételével szerezte, de az ő nevéhez fűződik Muddy Waters és Woody Guthrie első felvételeinek elkészítése is.
A tíz éve elhunyt gyűjtőnek nagy vágya volt egy “óriási zenedoboz” létrehozása, amelynek révén az évtizedek munkájával összeállított hatalmas anyag mindenkihez eljuthatna, és mostanra a technika lehetővé is tette az elképzelés valóra váltását. Az ötezer órányi hangfelvétel, a 400 ezer lábnyi filmszalag, háromezer videokazetta, ötezer fénykép, valamint számos kézirat hamarosan online válik hozzáférhetővé – a gyűjtemény zöme ingyenesen, a CD-k, illetve digitális letöltések pedig fizetés ellenében. A kollekció külön érdekessége, hogy mára már eltűnőben lévő nyelveket tartalmazó felvételek is szerepelnek benne, a zenetudóst ugyanis az ének és a tánc mellett a beszélt nyelv is érdekelte, és ezért ebben a témakörben is minden számára hozzáférhető anyagot gyűjtött és rögzített világszerte.
Lomax segítségével alapították meg egyébként annak idején a rangos Newporti Folkfesztivált is, az amerikai elnök pedig 1993-ban művészeti érdeméremmel tüntette ki a zenetudóst, míg A Land Where Blues Began című könyvéért az amerikai könyvkritikusok díját nyerte el. A Studs Terkel Pulitzer-díjas író és történész által is méltatott gyűjtőhöz kapcsolódó aktuális hír, hogy Bruce Springsteen is felhasznált hangmintákat a márciusban megjelenő, Wrecking Ball című új albumára a Lomax-archívumból.
