A ház előtt egy hippi kisbusz. A kiállítóterem közepén egy gitár. A falakon plakátok. Jobbra egy megsárgult koncertjegy, balra egy kacskaringós kézírással írt levél, a sarokban pedig egy rojtos farmernadrág. A tárlatvezető LSD-ről, Jimmy Hendrixről meg a Fleetwood Macről mesél. Rendhagyó.
Korábban már írtunk a Kogart Házban helyet foglaló kiállításról. A pszichedelikus rock, a Woodstock-életérzés, a hippikorszak meghatározó, mára kincset érő relikviáit – plakátokat, fényképeket, ruhákat, leveleket, koncertbelépőket – kapta kölcsön a Kogart néhány amerikai magángyűjtőtől és két amerikai múzeumtól. Ezeket látni a kiállításon. A tárlat tengelye az a másfélszáz művészeti alkotás – nevezzük őket plakátoknak – melyek színvilágukkal, formakultúrájukkal és jelképrendszerükkel átfogják az amerikai pop art ezt a sajátos korszakát.
BlueCats a színpadon
Vasárnap megszólalt a kiállítás. Szakadtruhás hippik helyett decens hölgyek és urak, sárban dagonyázás helyett kárpitozott székek, LSD helyett pedig minőségi borok adtak a keretet a zenének. A Wild Thing eufóriája azonban így is megmaradt a Wild Thing eufóriájának. A jazz-blues zongorista Szakcsi Lakatos Béla és a rockgitáros/diplomata Simonyi András nevével csábító BlueCats az 1960-70-es évek hippikorszakát idézte meg. A kamarakoncert az est elején csendesülősnek tűnt, aztán ülős maradt, de nem csendes. A már említett decens hölgyeket és urakat, ha nem is hajrázós földön fetrengésre, de padlón dobolásra és hangos éljenezésre ragadtatta a legendás, rock- és bluesnóták hangulata. Békejelezés nem volt, bár igény lett volna rá.
