“A házasság egy idő után olyan, mintha sajtreszelővel törölnéd ki a segged” – mondja Barney apja fiának, miután az panaszkodott kicsit a feleségéről. Sokáig csak ilyen és ehhez hasonló poénok röpködnek a levegőben, és mivel egy részüket Paul Giametti, másikukat Dustin Hoffman szájából halljuk, nehéz mást tenni, mint nevetni. Persze benne van a levegőben valami más is, mint a Két pasi és egy kicsi frivol légköre, valami az időről, a szabadságról, a mindentudásról, ahogy már a New York-i zsidó történeteknél ez már lenni szokott, de megtévesztően sokáig csak nőket látunk, szivarozó férfiakat, családi és egyéni veszekedéseket, változó barkódivatot, ahogy haladunk a 70-es évektől napjainkig, meg szerelmet.
Mi más is kéne nekünk – Barney, a mondén, a világfi, a nagy nehezen felnőni igyekvő, majd nagy nehezen a feleségét megtaláló tévéproducer története teljes lenne. Ám az alkotók máshogy gondolták, és nem tették le Mordecai Richler könyvét, mentek tovább, egészen a végéig, amikor már egészen más mezsgyéken járunk túl krimin, drámán, tragédián. Kicsit váratlanul is érint minket ez a nagy utazás, amit a film ajánl, máskor talán hibájául is rónánk fel a filmnek, hogy 2-3 mozgóképre elég anyagot használ el önmagára, de annyira hozzánő a szívünkhöz, hogy megbocsájtjuk neki ezt a mohóságot. A film mindazonáltal 136 perc, nem unalmas, de érezzük az idő súlyát.
Leginkább Giametti tehet erről, ahogy ő alakítja Barney Panofskyt, arról csak felsőfokon lehet beszélni – láthatóan tökéletesen ráillik a szerep. Dustin Hoffman is jó, mint általában mindenben, még ha érezni is rajta, hogy bizonyos dolgokat rutinból tesz oda, de neki még a rutinja is friss (amúgy eredetileg ő akarta Barney-t játszani, a film magyar származású producere, Robert Lantos beszélte le róla). Rosemund Pike szintén nagyszerű, az egyik kisebb szerepben pedig feltűnik Atom Egoyan rendező (Chloe, A kárbecslő stb.) és Minnie Driver. A magyar származású producer azt is elmondta, Hoffman egy esküvői jelenetet olvasván vállalta el a filmet, amikor is Barney apja elmond egy minket, magyarokat is érintő obszcén viccet – ha ez volt az ára, szerintem megérte.
Kinek ajánljuk a filmet: akik nem bánják, ha nagy dolgokat bíznak rájuk a moziban
Kinek nem: magukat túl komolyan vevő anti- és filoszemitáknak.
