Az eddig 56 ezer példányban elkelt klasszikus stílusú epikus mű Franciaország 1940 utáni véres történelmét dolgozza fel a francia közéletet jelenleg is foglalkoztató nemzeti identitás és a gyarmatosító háborúk problémáján keresztül.
“Nagyon boldog vagyok és meglepett is. De már azóta meg vagyok lepődve, amióta megjelent a regény. Igaz, hogy amikor valaki regényt ír, arról álmodik, hogy olvassák és hogy sikere legyen. És velem ez megtörtént” – mondta az első kötetes szerző.
A kritikusok szerint “nagyon szerény ember” benyomását keltő 48 éves lyoni gimnáziumi biológiatanár elismerte, hogy a Goncourt-díj olyan szimbolikus erőt jelent, amelytől feltehetően mostantól minden szempontból megváltozik az élete.
Arra a kérdésre, hogy szerinte minek köszönhető a hatalmas elismerés, Jenni azt válaszolta: “A művem nagyon romantikus, de közben van benne valami a ma szellemiségéből. Talán elmondhatjuk, hogy ritka az olyan nagyszabású romantikus regény, amely valójában a kortárs gondolkodásról szól” – hangsúlyozta a díjazott. Véleménye szerint műve nem tézisregény, hanem arra világít rá: hogyan beszélnek egymás között az emberek hazájuk történelméről, mit adnak át abból egymásnak a generációk.
Alexis Jenni eddig “vasárnapi szerzőnek” tartotta magát: 700 oldalas első regényét ugyanis öt éven át a tanítási órák közötti szünetekben, illetve hétvégén írta. Egyébként első műve előtt is “írogatott”: rövid tárcáit saját rajzaival illusztrálva a blogján (http://www.jalexis2.blogspot.com/) tette közzé. A háború francia művészetét azonban postán elküldte az egyik legjelentősebb francia szépirodalmi kiadónak, a Gallimard-nak, amely azonnal a kiadás mellett döntött.
A Goncourt-díj ugyan jelképes pénzjutalommal – csupán 10 euróval – jár, ám hatása jelentős: a díjazott könyvet ugyanis a francia olvasók legalább 400 ezer példányban szokták megvásárolni, de volt olyan alkotás is, amely egymillió példányos kiadást ért meg. Az így támadt hírnév, publicitás pedig mindig meghozza az anyagi hasznot is a szerző és a kiadó számára.
A másik legjelentősebb francia irodalmi díjat, a főként formai újításokért adományozott Renaudot-t a zsűri Emmanuel Carrere-nek az orosz ellenzéki irodalom ismert alakjáról, Eduard Limonovról írt portréjáért ítélte oda. Az 54 éves francia író elismert szerzőnek számít, művei eddig több mint húsz nyelven jelentek meg. Magyarországon elsősorban forgatókönyvíróként és filmrendezőként ismert, A bajusz című filmjét néhány éve nagy sikerrel játszották a magyar mozikban.
