A film előtt Till Attila rövidfilmje, a Csicska látható – ez az alkotás képviselte a magyar filmet az idei Cannes-i Filmfesztiválon. A téma erős, a tanyasi, vidéki csicskázás, amikor valaki önként (?) lemond a szabadságáról, esetleg eladják, hogy aztán kihasználják, állati sorban tartsák, rabszolgasorban éljen. A film erősen indul, képileg is átgondolt, de aztán nem tudja tartani a helyes tempót, túl gyors, kapkodó lesz, és akkor a történet felesleges kanyarjairól még nem is beszéltünk. A kissé túl felületes, publicisztikai feldolgozással ellentétben a színészek (Thúróczy Szabolccsal az élen) jók.
És akkor a főfilm.
Képzeljük el, hogy a cseh újhullám feltámad poraiból, majd elindul északnak, belebotlik a dogma 95 mozgalomba, együtt mendegélnek, már nagyon hideg van, hó mindenütt. Hirtelen meglátnak egy magányos kisvárost, az egyik házban egy szimpla házaspár él, Kaja és Eirik, a nő kissé fura, egzaltált, a férfi zárkózott, egyszerű. Van egy fiúk. Egy másik házaspár közelít most, ők a nagyvárosból érkeznek ide, mégpedig egy örökbe fogadott fekete kisgyerekkel. Odaköltöznek a másik házaspár mellé. Az újhullám meg a dogma pedig mit tesz? Néggyé válik és a capella énekegyüttesként dalra fakad.
Így készül a norvég groteszk Anne Sewitzky tálalásában, majd a rendezőnő a hófödte tájban elkezdi kevergetni a kártyákat. Lássuk csak, kit kivel lehetne összehozni, kinek nem volt még orgazmusa, ki csalt meg kit, kiben csapódik le a szeretettelenség fasizmusként, ki meleg valójában, ki érzi elnyomva magát a párkapcsolatban – mindegy, de ki kell jönnie a pasziánsznak, ezért a karakterek helyett a fordulatokra figyelünk, abból baj nem lehet. Hát nem is lett, csak épp nem működik az egész.
Jó sok bonyadalommal megfűszerezett fejlődéstörténet vagyunk, kezicsókolom, vannak jó színészeink, akik mégis a film ellenében hatnak – a skandináv film nemrég még oly erős alapszintje ingadozóvá vált, rossz dán filmek követik a rossz svéd, norvég alkotásokat. Hanyatlóban a 90-es évek oly erős északi filmje, pedig sok a jó színész, ígéretes rendező, de a stílus modorrá válik, a bölcsesség okoskodássá, a tét pedig érzelgősséggé. (Kivételek persze vannak, a szinte tökéletes Jelenetek két házasságból például nagyszerű volt.)
A kórus pedig énekel, ez itt a szarkazmus helye, oké, de hol a film?
Kinek ajánljuk? a téli sportok szerelmeseinek
Kinek nem ajánljuk? Akit nagyon foglalkoztatnak a párkapcsolati problémák
.jpg "Happy, happy [filmpremier] 1"){kind=logo}
