Letölthető:
STEREOGUM PRESENTS STROKED: A Tribute to Is This It
Én kérek elnézést, de ezen a héten is egy tribute-album a főfogás. Ez van: ahogyan nyáron nem irodalmi remekműveket visz az ember a strandra, hanem vesz a trafikban egy krimit, úgy rendes lemezek után sem kell sóvárogni, hanem le kell szedni az aktuális ingyenes főhajtós albumot. Amúgy nem is rossz, hogy jött ez a válogatás a Stereogumtól, amin dalról-dalra elnyomja 11 zenekar a Strokes tízéves debütjét, az Is This Itet, mert az anyag pont a hasonló felfogásban született múlt heti Nirvana-tribute alá kerül a Letöltések mappában, és akkor rögtön rájön az ember, hogy azt a vackot még nem törölte. Ráadásul van még két előnye is a Strokednak a Newerminddal szemben: nem kell a Facebookon lájkolni semmit a beszerzéséhez, és végig lehet hallgatni.
Azt mondjuk a nagy elégedettség közepette sem értem, hogy a garázsrockot feltámasztó eredetiből hogy lett itt egy döntően álmodozós, ábrándos hangvételű feldolgozáslemez, de ez mindegy is. A lényeg az, hogy rendben van a dolog, mert ide a zenekarok és előadók nem trancsírozási szándékkal, hanem ötletekkel érkeztek, és az énekesek még énekelni is tudnak. Ilyenek nyomulnak, hogy Peter Bjorn and John, Chelsea Wolfe, Real Estate, és a finoman elektronikustól a rappesen át a hegedűre hangszereltig mindenféle szám van, de semmi okoskodásra nem lehet felfigyelni – inkább csak a maga képére akarta formálni a többség a dalokat, ami elég is. Ha rosszmájú lennék, akkor persze mondhatnám azt, hogy most derült ki hatmilliomodszor is a Nirvana nagysága, mert őket hallhatóan nem volt ilyen könnyű feldolgozni, de nem akarok rosszmájú lenni, mert itt jó alapanyagból születtek jó átiratok.
A lemezt a Stereogum oldalán lehet letölteni.
Meghallgatható:
MASTODON: Black Tongue
Izgalmas kérdés volt, hogy a metál jelenlegi csúcsbandájának tartott Mastodon vajon merre lép tovább azután, hogy negyedik lemezével betetézte azt a hosszú folyamatot, aminek a során egyre dallamosabb és elszálltabb lett a zenéje. Titkon nyilván mindenki egy még elszálltabb és dallamosabb anyagtól félt, és közben egy Remission-szintű tulok albumot remélt, az első dal alapján azonban egyik verzió sem jön be. Ez a szám, kérem szépen, laza: dallamos is meg kemény is, tartalmas is meg felszínes is – így elsőre akár középutasnak is tűnhet, amolyan limonádé-Mastodonnak. Persze ez a banda azért nem adja magát olcsón, úgyhogy messzemenő következtetéseket ne vonjunk le, hanem várjuk ki a szeptembert, amikor jön a komplett lemez. (Ja, klassz a klip, amiben a lemezborítón szereplő szobor elkészítését látjuk.)
Meghallgatható:
OPETH: The Devil’s Orchard
Az Opeth is ki volt kiáltva valamikor a metál csúcsbandájának, pedig csúcsbanda sosem volt ez a svéd társulat: egyetlen vívmányuk az, hogy progresszívnek, sőt művészinek mondott zenét képesek AC/DC-szerű makacssággal nyomni. Tizedik lemezük a sztori slusszpoénja: miután kilenc albumon át nyomták változtatás nélkül ugyanazt, és röhejes módon mindegyiknél el lett mondva róluk, hogy milyen előremutatóak, most tényleg váltottak, mert átmentek afféle hetvenes évekbeli progrockba – és közben az előzetes szám alapján ezúttal is ugyanazt nyomják. Annyi történt, hogy vékonyabban szólnak a gitárok, és nincs hörgés, de amúgy bármelyik lemezükön szerepelhetne a Devil’s Orchard, úgyhogy ez nem más, mint a magas fokú szemfényvesztés pofátlan szintre emelése. Kösz, de kösz nem.
A dal a Stereogum oldalán hallgatható meg.
Letölthető:
NEON INDIAN: Fallout
Wow, itt jön a Hír24 történetének első chillwave száma. Aki újdonságra készül, azt mondjuk ki kell ábrándítanom, mert ez csak egy újabb hülye név arra, hogy felhőszerűen egymás fölé úsztatott szintihangokra énekel valaki nagyon révedezve, de a Flaming Lips-szel közösen is dolgozó Neon Indian legalább úgy teszi ezt, hogy szórakoztató a dolog. Ideig-óráig legalábbis biztos: nekem például egyből beugrott róla az a tipikus filmes nyitókép, ami a kis lejátszóban is látható itt lejjebb, vagyis amikor a környező dombok felől nézünk a tetszés szerinti amerikai városra, és a háttérben a lemenő nap fényében (meg a kétszázszor másolt VHS-nek köszönhetően) furcsa színű az égbolt.
Letölthető:
NO AGE: Male Masturbation
A No Age már az A38-on is játszott egy Black Flag-számot, úgyhogy ne lepődjünk meg rajta, hogy most meg az őspunk Urinalstól dolgozott fel egy dalt a duó. És azon se, hogy jól nyomják, de igazából baromi érdektelen az egész.
A dal a Pitchfork oldaláról tölthető le.
