A későbbi nagy nevettető az érettségit követően sikertelenül jelentkezett a színművészeti főiskolára, a színészi mesterségtől azonban nem ment el a kedve, és porcelángyári munkásként Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába iratkozott be.
Ötévnyi gyári munka után kapta első szerződését Szendrő Józseftől, a debreceni Csokonai Színház akkori igazgatójától. A színházi szerepek azonban nem elégítették ki, az előadások után parodizálta a színpadon felvonultatott karaktereket, e paródiák sikerén felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött a fővárosba, és ekkortól már Hofi Géza néven vállalt fellépéseket egyre nagyobb sikerrel.
A kiugrást a Magyar Rádió 1968-as szilveszteri műsora hozta meg számára, amelyben a táncdalfesztivált parodizálta. 1969-ben a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad társulatához szerződött, majd 1983-ban a Madách Kamaraszínház tagja lett. Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta óriási sikerrel, az 1987-től futó Élelem bére pedig még ennél is több előadást ért meg.
Sikere a rendszerváltást követően is töretlen maradt, poénjai szállóigévé váltak. Hatvanadik születésnapja alkalmából, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 1998-ban Kossuth-díjat kapott.
Egészségi állapota a kilencvenes évek második felétől fokozatosan romlott, átesett egy szívinfarktuson, egy szemműtéten, ám amint egészsége engedte, színpadra lépett. 2002 februárjában még visszatért a világot jelentő deszkákra, ahol még két hónapot játszott április 10-én bekövetkezett haláláig. Hofi Gézát a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, emlékét egy, a Nagymező utcában állított szobor is őrzi.
Egyik máig élvezetes jelenete a magyar fociról:
