A törékeny színésznő ez alkalommal egy fodrászszalon vezetőjét alakítja, akinek életét saját hazugságai gubancolják össze. Émilie (Tautou) névtelen szerelmeslevelet kap, amit továbbít csinos, de magányos anyjának, Maddynak. Csakhogy az anonim hódolónak hamarosan testet is kell öltenie. Ezért a lány megkéri a nála mindenesként dolgozó Jean-t, hogy játssza el a szerepet. Egy a gond: Jean szerelmes Émilie-be, és valójában ő írta a levelet.
Nyárra valószínűleg ilyen filmélmény kell: napfény, Riviéra, szerelem, félreértések és füllentések után egymás nyakába borulás. Ezt meg is kapjuk, mégsem teljes az öröm, mert Pierre Salvadori rendező bugyuta figurákkal népesíti be meséjét. Tautou-t láttuk már remekelni jó rendezők keze alatt, nemcsak az ikonikus Amélie-ként, de Coco Chanel bőrébe bújva is megállta a helyét.
A varázslat most elmarad: Émilie-je tágra nyílt szemekkel, csücsörítve, bután hazudozik; de az anyját alakító Nathalie Baye is idiótaként repked, a Jean-t alakító kiváló Sami Bouajila joviális mosolyát látva pedig nem hinné az ember, hogy kőkemény zsarut is játszott már.
Minden adott lenne tehát a jó szórakozáshoz, ha a figurákat nem ilyen bosszantóan papírízűre írja meg teremtőjük. A hülyeség nem fájna, a butaság fáj. Akadnak azért szerethető pillanatok, de a nagy múltú francia vígjátékhoz méltatlan a próbálkozás.
Kinek ajánljuk?
Aki könnyed, gyorsan emészthető nyáresti szórakozásra vágyik, Audrey Tautou rajongóinak.
Kinek nem ajánljuk?
Aki jó filmet szeretne látni. Aki az Amélie 2-re számít.
De vrais mensonges – színes, feliratos, francia romantikus vígjáték, 105 perc, 2010. Rendezte: Pierre Salvadori. Audrey Tautou (Émilie Dandrieux), Nathalie Baye (Maddy Dandrieux), Sami Bouajila (Jean), Stéphanie Lagarde (Sylvia), Judith Chemla (Paulette), Cécile Boland, Didier Brice, Daniel Duval. Forgalmazó: Szuez Film Kft.
Hazai premier: június 16.
