A faragott alkotásokra az ókori asszír birodalom fővárosában, Nimrudban – másik nevén Kalhuban – találtak a Max Mallowan régész (Agatha Christie férje) által vezetett expedíciók 1949 és 1963 között. Az írónő maga is segédkezett a kincsek letisztogatásában és tárolásában, miközben az irakihoz hasonló régészeti kutatások olyan világhírű krimik megírására ihlették, mint a Gyilkosság Mezopotámiában.
A régészethez fűződő viszonyáról Agatha Christie Önéletrajzában is írt:
“Hosszú évekkel ezelőtt egyszer elmondtam Maxnak, mennyire sajnálom, hogy lány koromban nem régésznek mentem, hiszen akkor még többet tudhattam volna a témáról. Erre ő azt válaszolta: nem tűnt még fel, hogy jelenleg az őskori edényekről Anglia minden más asszonyánál többet tudsz?”, emlékezik vissza Agatha Christie.
Max Mallowan expedícióin az írónő többször is afféle régészeti asszisztensként vett részt, például ő katalogizálta a kiásott műkincseket. Az Irak területén előkerült elefántcsont műveken Nagy-Britannia és Irak megosztozott, a szigetország részét az iraki tanulmányok brit intézete kezelte. A British Múzeum most 1,17 millió fontért (368,6 millió forintnak megfelelő összegért) tett szert a gyűjtemény harmadára. Az iraki tanulmányok intézete a kollekció egy másik harmadát elajándékozta, a fennmaradó részt pedig Iraknak akarja adni.
A British Múzeum közönsége jövő héttől láthatja a darabokat.
