Kultúra

Gyermekeim apja [filmpremier]

Mia Hansen-Løve műve – amelyet az ismert francia producer, Humbert Balsan öngyilkossága ihletett – abban mindenképpen egyedülálló, hogy főhőse kevéssel a filmidő fele előtt meghal.

Kezelhetetlen mértékű adósságot halmozott fel a filmbéli producer is, aki életét a nagy művészi értékkel bíró, ám anyagilag kockázatos vállalkozások tető alá hozásának szentelte, s mert nem lát kiutat, főbe lövi magát. Nem búcsúzva sem rajongva szeretett feleségétől, sem három gyönyörű lányától, sem terveit mindig önfeláldozóan segítő alkalmazottaitól. A továbbiakban azt látjuk, amint özvegye megpróbálja megmenteni valahogy férje utolsó produkcióit, a céget – mindhiába. És azt látjuk, amint legnagyobb lánya megpróbálja kideríteni, nem játszott-e közre valamilyen más ok is – egy korábbi házasságból származó, elhagyott gyerek, a lány nézőpontjából: egy testvér – a mindig oly gondos családapa váratlan halálában.

A film azonban nem tud valódi drámává válni. A filmezés iránti szenvedélyes kapcsolata áldozatává váló, ám fiktív producerről szóló szomorú film alkotóitól sajnos nem tellett több, mint a tiszteletadás a mintául nyilván nem csak filmhősként szolgáló Balsan előtt. Valószínűleg ez a feltétlen tisztelet akadályozza meg az író-rendezőt abban, hogy megpróbálja a cselekedetek és lehangoló tények mögé nézve megkeresni a szereplőket mozdító motívumokat – még ha azokat magának kell kikövetkeztetnie is –, a személyes döntések súlyát, az egyes történésekhez vezető lépések nem csak élettényekké, de: sorssá váló láncolatát. Vagyis az élettényekben megkeresni az azokon túlmutató jelentést. Effélét azonban Mia Hansen-Løve nem kockáztat meg. A történet széttartó szálakká foszlik, a dilemmák, a halál, a gyász, a megválaszolatlan kérdések pedig csak a banalitás szintjén találkoznak (a végefőcím alatt, ha hiszik, ha nem, a „Bárhogy lesz, úgy lesz” c. filmsláger-közhely megy, egyáltalán nem ironikusan). Nem szerveződnek igazságokká, felismerésekké, kérdésekké. A film így legfeljebb egy igen közepes dolgozat arról, hogy kérem, ez az élet. Nem vagyok benne biztos, hogy Humbert Balsan – aki Tarr Béla mellett Lars von Trier vagy Claire Denis filmjeinek volt producere – vevő lett volna egy ilyen forgatókönyvre.

Le pere de mes enfants/Father of My Children – színes, feliratos, francia-német dráma, 2009. Írta-rendezte: Mia Hansen-Løve. Szereplők: Louis-Do de Lencquesaing (Grégoire Canvel), Chiara Caselli (Sylvia Canvel), Alice de Lencquesaing (Clémence Canvel), Alice Gautier (Valentine Canvel), Manelle Driss (Billie Canvel), Eric Elmosnino (Serge), Sandrine Dumas (Valérie), Dominique Frot (Bérénice). 110 perc. Forgalmazó: Anjou-Lafayette.

Hazai bemutató: március 3.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik