A hulladék történetében a néprajznak, az ökológiának, sőt az érzelmeknek is megvan a maga helye.
“Etnológusok vagyunk, akiket érdekel az emberek életmódja, és azt is kutatásra méltó témának tekintettük, hogy mit csinálnak a szemétládájukkal” – mondta Cristina Matsson, a múzeum igazgatónője a szemétkiállítás megnyitója alkalmából.
A kiállítás felhívja a figyelmet a kidobásra ítélt ruhák újrahasznosíthatóságára (így lehet egy régi nadrágból például térelválasztó elem) és arra, hogy a 19. század végéig szinte semmi nem számított hulladéknak: ezt többek között a múzeumban bemutatott, pamutból készült egészségügyi betétek, fémkapcsokkal javított porcelántárgyak, szövetmaradékból készült szőnyegek példázzák.
A Nordiska Museet tárlata a szemét 20. századi történetét is nyomon követi. 1920-től egészen a 80-as évek elejéig tartott a szemétürítők ideje, amikor szinte mindent kidobtak – aztán az ökológia megváltoztatta a gondolkodást. Az 1960-as években elterjedt a szemeteszsák, aztán a szelektív hulladékgyűjtés kora következett.
Manapság minden svéd évente mintegy fél tonna hulladékot produkál (ez alig harmada az amerikai átlagnak) – ennyit termelnek a háztartásukban.
A kiállításon Erik Ottosson-Truvalla etnológus azt kívánta bemutatni, milyen “érzelmek” kötik az embereket azokhoz a tárgyakhoz, amelyektől többé-kevésbé tudatosan igyekeznek megszabadulni.
“Az újrahasznosítási központokban gyakori, hogy egybegyűjtik azt, amit a nap során fedeztek fel a hulladékok között.. Ez kis szünetet jelent a megsemmisítésük előtt, egyfajta rögtönzött kiállítás keletkezik így” – mondta.
Videó a kiállításról: