Az ember szeret nevetni. Sokan szívesen beülnek olyan filmekre a moziba, melyeknek nincs túl sok magvas mondandója, pusztán azért, hogy kiszakadjanak, felejtsenek, nevessenek. A kérdés csak az, hogy vicces-e, ahogy Gagyi mami meg a fia borzalmas álcájukkal felforgatják egy lánykollégium életét?
A franchise pénzügyi sikere eddig azt bizonyította, hogy igen, sokan mulatságosnak találják, ha egy 200 kilós nőnek maszkírozott parókás férfi fejhangon sipítozik, asztalon táncol, aktot ül, és percenként a mogyoróit fájlalja. Martin Lawrence pedig elégedetten fáradhatott a kasszához.
Az alkotók a harmadik bőrt úgy húzták le a vígjáték-sorozatról, hogy most egy fiatal férfi – Turner FBI-ügynök nevelt fia – is ebbe a szerepbe kényszerül, azaz szoknyát és parókát húz és rúzst ken fel, nehogy az orosz maffia likvidálja. Ugyanis a fiú tanúja volt egy leszámolásnak, ezért el kell tűnnie. Hol is lehetne kevésbé feltűnő az ormótlan debella, mint sok csinos lány között?
A páros hamar beépül az iskolai életbe, „Charmaine Daisy” nyála folyik a gusztusos pipik láttán, de azért festőszakkörre és balettórára jár, és ha ez nem lenne elég kínos, fontoskodó „nagynénikéjét” megkörnyékezi az iskola gondnoka. A baj persze így is utoléri őket, de nem kell aggódni, nem azért FBI-ügynök a főhős, hogy ne bánjon el az ellenféllel: mindenki a padlóra kerül, a jó ízléssel együtt.
Big Mommas: Like Father, Like Son
– színes, szinkronizált, amerikai vígjáték. 2011. Rendezte: John Whitesell. Szereplők: Martin Lawrence (Malcolm Turner), Brandon T. Jackson (Trent / Charmaine Pierce), Portia Doubleday (Jasmine Lee), Max Casella (Canetti), Faizon Love (Kurtis Kool), Marc John Jefferies (Rembrandt), Emily Rios (Isabelle Parada). 107 perc. Forgalmazó: Intercom.
Hazai bemutató: február 17.
