Kezdjük rögtön egy rossz filmmel, amit azért ajánlunk, hogy ismét meggyőződjünk róla, milyen az, amikor egy nő elveszti a fejét, pánikba esik, rossz útra téved. Demi Moore pl. úgy gondolta, az idő múlását egy (pontosabban több) huszárvágással állítja meg, függeszti fel, és ennek nyomatékaként, fellendítvén a szilikonkereskedelmet egyúttal, több liter szintetikus folyadékkal tölti fel melleit. A világtörténelem eme sötét éveit örökíti meg a Sztriptíz című buta film, melyet 21:20-tól a Cool tűzött műsorára – azért ajánljuk mégis, mert a nézettségi statisztikák szerint a butaság sem gond megfelelő köbcentiméternyi mell látványa esetén.
Alternatívát ajánlunk fel azoknak, akik egy buta film helyett egy másikat akarnak megnézni. A különbség a köbcentikben lakozik: a bögyöseket nem kedvelő állampolgárok (és persze a bevándorlók is, nyitott ország vagyunk) a Kardhal című filmet kell hogy válasszák. Ebben elsőre a főgonosz John Travolta és a hacker-zseni Hugh Jackman tűnik fel elsőre, de a háttérben ott vár ugrásra készen Halle Berry is csúcsformában, aminek több bikinis jelenet is bizonyítéka. A történet? Lényegtelen, a főgonosznak gonosz tervei vannak a főinformatikussal, zúgnak a fegyverek és a számítógépek hűtői a nyugati szélben – 21:30-tól a Viasat3-on.
Az egyszervolt magyar rögvalóság ma már történelem, sőt sokaknak édeni vágyálom. Szomjas György a Könnyű testi sértésben a börtönviselt prolik, szódacsináló prolik, és a csatolt női részek világából gyúrt háromszögtörténetet, prolinegyed, úszás szemben az árral, ellenzékiség. Grunwalskyval az operatőri munka is sajátos, átgondolt, míg színészileg a fiatal és kirobbanóan tehetséges Eperjes Károly és már épp nem fiatal, de remek Andorai Péter mellett az a Bikácsy Gergely is feltűnik, aki szintén a kor emblematikus filmkritikusa volt, és számos Szomjas-filmben eljátszott egy-egy remek karaktert. Haverok, buli, szóda, 22:25, Filmmúzeum.
De míg a létező szocializmus valóságának stilizált, de akkor nagyon is naturálisnak tűnő – mára már tehát hamis – megjelenítése maximum elavult, de nem hazugság, a következő ismeretterjesztő film címe az. Tessék figyelni: Legelsők a világűrben. A film hivatalos tartalmából kiderül, hogy Gagarin ( Shepard és Glenn) a hivatalos első űrutazó(k), holott már előttük is volt két pilóta, Joseph Kittinger és Davin Simmons, akik az 50-es években nyitott gondolában, léghajóban (!) felemelkedtek 30 km-re a Földtől. Namármost, az űr attól űr, hogy oda nem lehet a légkör felhajtóerejével eljutni, oda már el kell juttatni valami segédmotorral az űrutazót – ez a határ pedig 100 km körül van, ami a magyar Kármán Tódor aviatikus után Kármán-vonalnak neveztetik. Márpedig a 30 az kevesebb, mint a 100, így ezek a – valóban nagyon bátor, derék urak – nem tekinthetőek elsőnek az űrben. A többit a Spektrum 23:40-től mutatja meg.
És akkor aki eddig bírta a női testek és hazugságok hálóját, jutalmul megnézhet egy erős politikai krimit, egy klasszikust Jack Lemmonnal a főszerepben: az Eltűntnek nyilvánítva, Costa-Gavras filmje egy névtelen dél-amerikai országban játszódik, de sajnos sokban játszódhatott volna. Puccsok, terror, elnyomás a Nyugatot leginkább akkor érdekli, ha érintve lesz valamilyen módon, sőt, sokszor épp a CIA áll egy-egy bajszos tábornok hatalmi ambíciója mögött. Nem ez az 1983-as film az elképzelhető legvidámabb napzárás (23:55, Filmmúzeum), de a hétfőre megteszi gondolatébresztőnek. Akiben feltámad a kíváncsiság és a lelkiismeret, kezdheti Guatemala történelmével és jelenével – a tévé után.
