A kiskorúakat teljesen kiakasztotta a mesefolyam csapóajtószerű lezárása az akció kellős közepén. Na jó, a felnőtteket is. Nem volt fair húzás ez Luc Bessontól, még akkor sem, ha emiatt nyilvánvalóan fokozottan vártuk az Arthur-trilógia befejező részét. A második rész már nem volt olyan élvezetes, friss és komplex élmény, mint az első; a harmadik próbálkozik, de nem jár teljes sikerrel.
Ott tartottunk, hogy Maltazár átjutott az emberek világába, Arthur viszont ott ragadt a villangók között. Megindul a hajsza a nagypapa házában rejlő varázsszerért, amellyel a gonosz M világuralmi törekvéseit igyekszik megvalósítani lónagyságúra növesztett szúnyoghadserege élén.
A történet két szálon fut, egyfelől a városka világháborús hangulatban leforgatott romba döntését nézhetjük végig, másfelől a kétmilliméternyi animált lények kalandját a házban különféle matchboxok, játékvasútak és repülőgépmodellek bevetésével. A városi szál kifejezetten összecsapott hatást kelt, a házbeli hullámvasút és fogócska gombostűfejnyi szereplőkkel viszont a Drágám, a kölykök összementek! óta üzembiztosan működik.
A filmben egy hatalmas filmes poén van, és az az Arthurékat üldöző, szintén embernagyságúra nőtt Darkosznak jut, akit egy antikvitásban próbálnak elbújtatni. A köpeny és a szamurájkalap után egy maszk is a fejére kerül, és a boltba tévedő fotós előtt hirtelen életre kel egy kultikus filmsorozat kulcsfigurája…, de nem, nem spoilerezünk.
Arthur et la guerre des deux mondes – színes, szinkronizált, francia animációs film. 2010. Rendezte: Luc Besson. Magyar hangok: Czető Ádám (Arthur), Gubás Gabi (Holdviola), Széles Tamás (Maltazár), Seress Zoltán (Armand magyar hangja), Borbiczki Ferenc (Archibald magyar hangja). 101 perc. Forgalmazó: Fórum Hungary.
Hazai bemutató: december 23.
