Az államtól kapott hitéleti pénzt, amit egyebek mellett a járadékalapból a vissza nem kapott épületekért kap az egyház, többek között arra fordítják, hogy “annyi évtized után nekiállunk emberhez méltó lakáskörülményeket teremteni a plébániákon”, illetve a közösségi élet színhelyein vagy a hittantermekben. Ezenkívül a templomokat is renoválni kell, “amennyire tudjuk”, ez utóbbi azonban “nagyobb tétel, mint amire az erőnk futja” – mutatott rá a Szent István Társulat által kiadott könyv bemutatóján.
Erdő Péter megjegyezte: egy adott plébánián legtöbb esetben egyetlen pap teljesít szolgálatot, így szinte lehetetlen találni olyan embert, aki a papot tehermentesítheti a munka valamely területén.
A bíboros ugyanakkor felhívta a figyelmet: a világiak aktivitása a plébániákon megnőtt az utóbbi években, és “szinte az intézményes szerepe is megnőtt”. A hitoktatóknak is népes táboruk van, egyedül az Esztergom-budapesti Főegyházmegyében 400 világi ember tanít hittant püspöki engedéllyel.
Erdő Péter hangsúlyozta: a papoknak be kell vonniuk a diakónusok, világiak segítségét plébániai munkájukba, s a papoknak “teológiai okból” egyre inkább a plébánián dolgozók közösségének vezetőjeként kell tevékenykedniük. Ez persze kihat a papok felkészítésére is – fogalmazott.
A papság évéről úgy vélekedett: “kegyelmi időszak volt (…) hullámveréses esztendő volt ez a világegyházban”. Egyúttal csodálatát fejezte ki, hogy XVI. Benedek pápa “olyan nyugalommal és olyan szépen tudta (…) a kritikákat és az eseményeket magukat is egyrészt kézbe venni, másrészt pedig feldolgozni, nemcsak a maga és a környezete, hanem a világegyház számára”.
Utalt arra is, hogy december 26-án, a szent család napján kezdődik a család éve, amely jövő év december 30-ig tart. Ebből az alkalomból körlevelet olvasnak fel minden szentmisén országszerte. Ebben a mai ember helyzetének nehézségeire igyekeznek ráirányítani a figyelmet.
Annak a meglátásának is hangot adott, hogy a család válságának oka az ember válsága. Hozzátette: idén 10 millió alá esett az ország lélekszáma, “egy elöregedett társadalomról van szó”. Az ember rászokott arra, hogy az anyagi biztonságot és kényelmet akár a jövő feláldozása árán is elérje. Nagy bajnak nevezte ehhez kapcsolódóan, hogy az utóbbi időszakban elterjedte az a nézet, miszerint “a pillanatnyi jó közérzeten kívül semmi más érték nincs”.
Erdő Péter kifejezésre juttatta: az egyházi szociális intézmények példaadóak, “emberileg másként viszonyulnak a betegekhez”, mint civil társaik.
